Századok – 2017
2017 / 1. szám - FORRÁS - Csernus-Lukács Szilveszter: Felírási javaslat a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában, 1862
FELÍRÁSI JAVASLAT A NEMZETISÉGI EGYENJOGÚSÁG TÁRGYÁBAN, 1862 196 5. §. Községi gyűlésekben mindenki saját anyanyelvén szólhat, s kihallgatást jogosan követelhet. 6. §. A községek ügykezelési nyelvét a községi gyűlés határozza meg, de tekintélyes kisebbség jogosan kívánhatja, hogy nyelve is alkalmaztassék az ügykezelés körül. 7. §. A községi elöljárók a községi lakosokkali hivatalos érintkezésükben azok nyelvét használni kötelesek. 8. §. A községek egyházi ügyeiknek igazgatásánál, anyakönyveik vezetésénél, elemi oskoláikban való tanításnál követendő nyelv iránt szabadon rendelkezhetnek. 9. §. Ha valamely község, legyen az bármely ajkú nemzetiséghez tartozó, oly szegény s tehetetlen állapotban lenne, hogy hiteles nyomozásokhoz képest is saját egyházi s nevelési terheit elviselni nem képes, az állam segélyezésére egyaránt tarthat számot. 10. §. Minden vallásfelekezetnek és bármily ajkú nemzetiségnek az országban jogában áll bárhol közép s felső tanintézeteket felállítani s alapítani, az abban követendő oskolai nyelvet szabadon meghatározni, sőt az állami oskolai és tanítási rendszer korlátain belől a tanítási rendszer iránt a kormány felügyeleti jogának fenntartása mellett intézkedni, mihez képest minden vallásfelekezet teljes autonómiája s ezt biztosító országos alaptörvények, úgymint az 1790: 26. és 27. t. cikkek magok teljes épségökben fenntartatnak. 11. §. Bármely ajkú nemzetiség saját nyelvének művelése céljából irodalmi egyesületeket állíthat, melyeknek működéséről azonban a tudományi és irodalmi tárgyakon kívül minden egyéb bármely tárgyalások kizárvák.
