Századok – 2017
2017 / 1. szám - FORRÁS - Csernus-Lukács Szilveszter: Felírási javaslat a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában, 1862
CSERNUS-LUKÁCS SZILVESZTER 193 legbiztosabban megoldandónak. A történelmi jog szerint Szent István király koronájának birodalma képezé Magyarországot, melynek a fennállott hűbéri intézmények szerint kiváltságolt lakosai minden nemzetiségi különbség nélkül egyaránt a Magyar Szt. Korona tagjai valának. És midőn e kiváltságos osztály a legfelsőbb királyi jóváhagyás hozzájárultával saját akaratából jogait és kiváltságait az ország minden osztályú lakosaival nemzetiségi különbség nélkül egyaránt megosztotta, ugyanaz által az ország valamennyi lakosai ugyanazon Szt. Korona tagjaivá lőnek felavatva. Így azon magyar politikai nemzetiség, mely az előbb fennállott közjogi intézmények szerint a minden nemzetiségi különbség nélküli kiváltságokat foglalá magában – most, midőn a kiváltság különböztetése megszűnt, midőn minden lakosát ez országnak a jog egyenlősége fűzi össze – ellenmondhatlanul következik, hogy a magyar politikai nemzetiséget most már az országnak öszves keresztény lakosai minden nemzetiségi különbség nélkül képezik. Egy politikai nemzetiségnek pedig valamint politikai élete s államjoga egy, politikai nyelve is csak egy lehet, másként a politikai együttlét, a politikai államélet lehetlenné válnék. E nélkül annyi vészteljes szakadás állana elő, ahány az országban a nemzetiség, a szakadásnak pedig gondolata is egy politikai képtelenség, melyet Felséged dicső uralkodóházát örök joggal illető Szt. Korona egysége utasít vissza. Tehát a politikai államélet nyelve csak a politikai nemzetiség nyelve lehetvén, mennyiben amarra nézve a különbféle együtt élő népességek társadalmi viszonyai oly lényegesen hatnak ki, hogy az államélet csak a különbféle népességek társadalmi viszonyaiból eredő igényekkeli gyakorlatilag helyes és igazságos összegyeztetése [sic!] által tartható fent, nem csak szükséges, de az államélet iránt mellőzhetlen kötelesség is ezen összeegyeztetést úgy eszközleni, hogy az államélet minden népiségek társadalmi viszonyaiból eredő igények kielégítése által tartassék fenn. A kielégítés ezen kötelessége követeli, hogy Minden népiség a maga saját körében fejlődhessék, községi, vallási, köznevelési ügyeit rendezhesse saját nyelvén, mert ezen ügyek nem egyenesen, de csak közvetve hatnak az államéletre ki. Minden népiség egyes tagja saját magányügyeiben saját nyelvén kérhesse az állam oltalmát s intézkedését. Minden népiség maga saját nyelvén is megérthesse
