Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták. A Galilei Kör története (1908–1919) (Kerepeszki Róbert)
1405 TÖRTÉNETI IRODALOM nem zsidónak, hanem magyarnak tartották magukat, az ateizmusuk pedig minden klerikalizmussal szembefordította őket, így nemcsak a katolikus egyetemi szervezettel, a Szent Imre Körrel, hanem a cionista diákegyesülettel, a Makkabea Körrel is. Az egyesületnek egyetlen taglistája maradt fenn, amely összesen 962 nevet tartalmaz. Csunderlik elkerüli azt a kínálkozó, de félrevezető lehetőséget, hogy névelemzésbe bocsátkozzon, és abba sem megy bele, hogy a lajstromon szereplő valamennyi névnek utánajárjon. Elismerve és elfogadva azt az érvelést, hogy hatalmas erőbefektetést igényelt volna a személyek utáni nyomozás, mégis maradhat ebben az esetben némi hiányérzete az olvasónak, mivel épp ez – az egyébként valóban csak egy adott pillanatot rögzítő – forrás adhatna még nyomatékosabb alátámasztást a szerző megállapításainak. Kimutatja a szabadkőművesekkel szorosan ösz szefonódó Világ című sajtóorgánum szerkesztőségével való kapcsolatokat, illetve források kal támasztja alá azt is, hogy a szabadkőműves páholyok anyagilag támogatták a Kört (ám a közölt kimutatások szerint a donációk mértéke 1911 és 1916 között – 1913 kivételével – csökkenő tendenciát mutatott, 133–134.). Érdemes hozzátennünk, hogy a szabadkőműves páholyoktól származó anyagi támogatás különleges helyzetbe hozta a Kört, ugyanis nem valószínű, hogy egy ilyen viszonylag kis létszámú ifjúsági egyesület négy évvel az alakulása után önerőből saját helyiséget béreljen, rezsiköltséget fizessen és fizetéses (!) alkalmazottakat vegyen fel (136–137.). Ahogy arról már szó volt, a szerző terjedelemben is kevesebb figyelmet szentel a Kör úgynevezett „kis korszakának” (1914–1919). Ennek bemutatása csak bő húsz oldalon kap helyet, mégis kiderül belőle az egyesület „bolsevizálódása”, belső konfliktusai, valamint a „Nagy Háborúra” és a katonai összeomlásra adott reflexiói. Csunderlik az előzőhöz hasonlóan rövid terjedelemben értekezik a Galilei Kör Horthy-kori recepciójáról. Ebben három szerző korabeli műveire támaszkodik: az író Tormay Cécile Bujdosó könyvére , a történész Szekfű Gyula Három nemzedék és ami utána következik című történetpolitikai esszéjére (és részben a Hóman Bálinttal közös Magyar történetre ), illetve a politikus Gratz Gusztáv A forradalmak kora című munkájára. Ez a kötet lezárásaként szereplő tematikai egység a monográfia talán kevésbé erős része, ugyanis bizonyos fokú hiányérzetet hagy maga után. Részben azért, mert a Horthy-kori recepció vonatkozásában is érdemes lett volna teljesebb képet adni. Noha kétségtelen, a Galilei Kör megítélése más, a fennálló kurzushoz lojális szerzők és közéleti tényezőknél sem volt nagyon eltérő, mégis érdekes lett volna ehelyütt utánajárni annak, hogy például a korszak meghatározó ifjúsági szervezetei miként tekintettek az egyesületre, illetve annak, hogy a baloldali ellenzék, a szociáldemokraták hogyan viszonyultak a Kör emlékéhez. Meglehet, hogy ez már szőrszálhasogatás a recenzens részéről, ám a mindössze másfél oldalas Utóhang helyett mindenképpen jó lett volna egy valamivel nagyobb lélegzetű, szintetizáló lezáró fejezet, amelyben a szerző összefoglalhatta volna azt az (ő szavaival) általa „legigazabbnak vélt” képet, amit a Galilei Körről alkotott. Mérleget vonhatott volna, és elhelyezhette volna az egyesületet a magyar ifjúsági szervezetek palettáján. Ez a hiányérzet azonban semmit nem von le a kötet értékeiből. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Csunderlik Péter kötete megfelel az általa támasztott céloknak és elvárásoknak, és meg győzően igazolja azt, hogy eltúlozták a Galilei Kör jelentőségét azok (mint például Jászi Oszkár), akik szerint ez az egyesület vezetheti át Magyarországot a „Balkánból Nyugat-Európába”. De túloztak és tévedtek azok is, akik a „tüdővészes” galileistákat démonizálva annyira meghatározó felelősséget és destruktív szerepet osztottak rájuk a világháborús vereségben és összeomlásban. Kerepeszki Róbert
