Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Protokolle des Österreichischen Ministerrates 1848–1867. III. Abteilung: Das Ministerium Buol-Schauenstein. Band 7. (Deák Ágnes)
1402 TÖRTÉNETI IRODALOM halogatás veszélyeiről: már a háború árnyékában kerül sor a pátens szövegének részletes miniszteri vitájára, hogy a háború után, 1859. szeptember 1-jén az évtized talán legnagyobb kormányzati botlásaként kibocsássa az uralkodó a Protestáns Pátenst, mely a kormányzati rendszer elleni általános politikai tiltakozó tömegmozgalom kibontakozására adott alkalmat Magyarországon. Úgy tűnhet, az államháztartási ügyeket leszámítva a politikai kormányzat pozíciója szilárd és rendíthetetlen volt, számottevő politikai változtatások szóba sem nagyon kerültek. Ugyanakkor a politikai döntéshozók, ha nem is tudatosult bennük, de már távolról sem ültek oly biztosan a magas lovon. Egy-egy tervezett intézkedés tárgyalásakor visszatérő szempont annak lehetséges kedvezőtlen befolyása a közvéleményre, ami inkább az arról való lemondást, illetve halasztást vagy legalábbis annak közzétételéről való lemondást javallhatja. Ez persze magától értetődő is lehetne, ha nem ismernénk az önbizalomtól duzzadó fiatal uralkodó és általában véve a neoabszolutizmus első éveinek politikai retorikáját és gyakorlatát, melyben kifejezetten irányelv volt, hogy a kormányzat nem engedheti magát befolyásolni külső körülményektől, így a közhangulattól sem, hiszen az a gyengeség látszatát keltené. Az erő és erőfölény retorikájához és szempontrendszeréhez képest a miniszterek gondolkodásába immáron beszivárgott a politikai célszerűség mérlegelése és a közvélemény politikai tényező voltának csendes tudomásul vétele. A felismerés, hogy az uralkodói teljhatalom egyedül 1848–49 forradalmai után nem biztosít szilárd legitimációt, tetten érhető, ahogy igyekeztek a Protestáns Pátens indoklásába beemelni a magyarországi protestánsok jogállását biztosító törvényeket, mindenekelőtt az 1791. évi XXVI. törvénycikket. Árulkodó az a vita is, amelyet arról folytattak a miniszterek, célszerű-e a Protestáns Pátenshez kapcsolva külön iratban kijelenteni, hogy a pátens hatályon kívül helyezi az 1848. áprilisi törvények XX. cikkelyét „A vallás dolgában”. Thun ezt feltétlenül szükségesnek látta azzal érvelve, hogy Magyarországon hallgatólagosan érvényben lévőnek tekintik azt (különösen az ortodoxokra vonatkozó 6., illetve a görög katolikusok és ortodoxok közötti áttérések nyomán kialakult templombirtoklási vitákra vonatkozó 7. paragrafust). Ezzel szemben Bach és a többi miniszter óvott attól, hogy ezt a „kényes államjogi kérdést” (267.) érintsék, egyébként is, ha e cikkely esetén deklarálják érvénytelenítését, azzal mintha azt sugallnák, hogy a többi cikkely még hatályban maradt, s csak politikai agitációt ébreszthetnének. A kormányzat tíz éven keresztül gondosan kerülte, hogy bármilyen módon említse szabályozásaiban az 1848. áprilisi törvényeket (Nádasdy Ferenc gróf igazságügy-miniszter szerint ettől egyetlen egyszer tértek csak el), ehhez kell ragaszkodni a továbbiakban is (268.). Ez már nem a magabiztos hódítók hangja, sokkal inkább a mérlegelő politikusoké. A Magyarországot közvetlenül érintő, eddig még nem említett ügyek sora is igen hosz szú: szombati táncmulatságok tartására, illetve tilalmára vonatkozó javaslat, a dohánymonopólium rendelkezéseinek módosítása: terv az engedélyezett termelhető mennyiség egyharmadra csökkentésére és a saját használatra engedélyezett dohánytermelés teljes tilalmára, német telepes községek viszonyainak rendezése, az erdélyi egyházi földtehermentesítés szabályozása, az útvám intézményének újra bevezetése Magyarországon, a túladóztatás elleni panaszok elbírálása alatt az adóbehajtás enyhítése, a vegyesházassági ügyekből származó konfliktusok kezelése Erdélyben. A tudománynak – olvashatjuk a kötet előszavában – szüksége van hosszú távú projektekre, felelős tudománypolitika, történettudományi műhelyek és tudósok együttműködésére. Ez teremtheti meg a lehetőséget ily nagy vállalkozások elindításához és sikeres befejezéséhez. Most már a minél szélesebb körű hasznosítás feladata vár ránk. Deák Ágnes
