Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták. A Galilei Kör története (1908–1919) (Kerepeszki Róbert)
1403 TÖRTÉNETI IRODALOM Csunderlik Péter RADIKÁLISOK, SZABADGONDOLKODÓK, ATEISTÁK A Galilei Kör története (1908–1919) Napvilág, Bp. 2017. 400 oldal Csunderlik Péter, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa már hosszú évek óta fókuszál kutatásaiban a századelő egyik legjelentősebb ifjúsági szervezetére, a baloldali radikális egyetemi hallgatókat tömörítő Galilei Körre. Kitartó és alapos munkájának eredménye az egyesület történetéről és recepciótörténetéről írott most megjelent kötet, melynek előzménye a 2016-ban sikeresen megvédett doktori értekezése. Témaválasztása mindenképpen időszerű, ugyanakkor komoly kihívások elé is állította a szerzőt. A Galilei Kör történetéről bő fél évszázada, az 1960-as években jelent meg utoljára – teljesség igénye nélküli, marxista szemlélettel átitatott – feldolgozás, amely a munkásmozgalom „történeti ívébe” igyekezett azt beilleszteni, valamint egy az 1970-es évek közepén, a szervezet megalakulását bemutató munka. Ez a körülmény mindenképpen a témaválasztás időszerűsége mellett szól, kiegészülve azzal, hogy a Galilei Kör fontos hatást gyakorolt a maga korában a fiatal értelmiségi generáció jelentős részének politikai szocializációjára. Ez még annak ellenére is igaz, hogy az egyesület meglehetősen rövid életű volt, ráadásul a működését a „Nagy Háború” is megakasztotta, és taglétszáma a „csúcson” is csak ezer fő körül mozgott. Ám ne felejtsük el, hogy egy szervezet (főleg egy olyan, mint a radikálisan baloldali Galilei Kör) nem csak a tagságával van kölcsönhatásban, ugyanilyen kölcsönhatási mechanizmus működik a szervezet és az azon kívüli „környezet” között: ebben az esetben gondoljunk azokra a „hagyományos” ifjúsági egyesületekre, amelyekkel szemben meghatározta magát és amelyekkel konfrontálódott (Egyetemi Kör, Szent Imre Kör). A Galilei Kör története részben egybeesett a magyar történelem 1918–1920 közötti tragikus sorsfordulójával is. Már akkor – és az azt követő periódusokban is – antikorszakos logika határozta meg a politikai gondolkodást, amelynek egyik alapvető aspektusa a bűnbakkeresés volt. Ebből adódóan a Galilei Kör recepcióját is két markánsan ellentétes szemlélet jellemezte: egyik oldalról misztifikált, másik oldalról démonizált szervezet lett az utókor szemüvegén keresztül. Origója lényegében mindkét szempontból ugyanaz: a Galilei Kör az 1919-es proletárdiktatúra (egyik) „keltetője”, ami a Horthy-korszakban pejoratív, míg a második világháború után pozitív jelentéstartalommal bírt, majd a rendszerváltozás után alapvetően újra negatívba fordult. A megközelítések nem alaptalanok, hiszen az egyesületben több ismert és a tanácsköztársaságban (is) szerepet vállaló kommunista „bontogatta a szárnyait”, így Rákosi Mátyás, Korvin Ottó és Révai József, akik tagadhatatlan „tehertételt” jelentenek a Kör történetében. Azonban a kép ennél összetettebb, és épp ezek a múltbéli leegyszerűsítő, sztereotipikus megközelítések jelentik a témaválasztás egyik kihívását, ugyanis a szerzőnek függetlenítenie kell(ene) magát a retrospektív véleményektől, és saját interpretációt kell(ene) alkotnia. Csunderlik a veszély ellenére bátran nyúlt a témához, és láthatóan igyekezett elkerülni a benne rejlő csapdákat, könyvét a bal- és jobboldali toposzok lebontására törekvő igény jellemzi, amit bőséges jegyzetapparátus, illetve imponáló forrás- és szakirodalmi bázis támaszt alá. Alapvetően a Galilei Kör történetének első, 1908 és 1914 közé eső úgynevezett „nagy korszakára” helyezi a hangsúlyt, bemutatva a szervezet tevékenységének kevéssé vagy egyáltalán nem ismert aspektusait. Szakítani szándékozott „azzal a bal- és jobboldalról egyaránt ránk hagyományozott nézőponttal, amely felől a Galilei Kör egész története csak a Tanácsköztársaság előtörténeteként, az Anker közi diákegyesület csak a kommün leendő funkcionáriusai »keltetőjeként« volt érdekes” (11–12.). A kötet szemlélete a posztmodern és
