Századok – 2017
2017 / 6. szám - KRÓNIKA - Incze János: Konferencia Fügedi Erik (1916–1992) születésének 100. évfordulóján
KONFERENCIA FÜGEDI ERIK (1916–1992) SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN 1388 amelyeket később történeti-statisztikai munkáiban is kamatoztatni tudott, vala mint szabadidejében külföldi szakirodalmat olvasott. Az 1957-es év áttörést jelen tett, ugyanis több gazdaságtörténeti munkáját sikerült megjelentetnie, amelyeken már hosszú ideje dolgozott. Draskóczy szerint Fügedi a gazdaságtörténeti jelenségeket differenciáltabban látta, mint a kor marxista történetírása, bátran fogalmazott meg hipotéziseket, és több kutatási módszert alkalmazott sikerrel. Gazdasági érdeklődése nagyon sokrétű volt, és a magyar gazdaságtörténet olyan vitatott kér déséhez is hozzászólt, mint például a középkori külkereskedelmi mérleg ügye. A gazdaságtörténész után a levéltáros Fügedivel ismertette meg a közönséget előadásában Rácz György (MNL/PPKE). V éleménye szerint nem eléggé közis mert, hogy milyen erősen rányomta bélyegét Fügedi a magyar levéltárügyre az 1938-tól 1952-ig tartó, mintegy tizennégy év alatt. Előbb az Országos Levéltár, később a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja alkalmazásában dolgozó Fügedi nevéhez olyan eredmények fűződnek, mint mikrofilmfelvételek készítése a Felvidéken őrzött Csáky család szepesmindszenti és a Pálffy család vörös kői levéltárának anyagairól. Összeállította a családi levéltárak jegyzékét, továbbá 1946 és 1949 között a veszélyeztetett magángyűjtemények miniszteri biztosaként többezer folyóméter levéltári anyag biztonságba helyezését szervezte meg . Ebbéli tevékenységének köszönhetően menekült meg a Festetics, Eszterházy, Nádasdy családok iratanyaga. 1950 őszétől egészen elbocsájtásáig a Levéltárak Országos Központjának osztályvezetőjeként tevékenykedett, itt az új közlevéltári hálózat megszervezése, az alapleltárak elkészítése, valamint a vidéken megmaradt levéltári anyagok feltárása terén alkotott maradandót. Tringli István (MTA BTK TTI), ahogy azt már előadása címében is jelez te, Fügedit a kortársain keresztül és velük kapcsolatban igyekezett bemutatni. Annyiban látta Fügedit hasonlatosnak kortársaihoz, hogy ő sem írt történelemelméleti munkát, ami főleg annak tulajdonítható, hogy aktív kutatói tevékenysé ge nagy részében, egészen az 1980-as évekig az uralkodó történelemszemlélet a materialista ideológia maradt. Később viszont ő inkább magával a történelemkutatással, és nem a történelem elméleti kérdéseivel foglalkozott. Tringli meglátása szerint annyiban különbözött Fügedi a kortárs kutatók nagy részétől, hogy nemcsak egy korszakkal foglalkozott behatóan, hanem érdeklődése a középkortól egészen a 18. századig kiterjedt. Tringli úgy vélte , hogy Fügedi újító munkás sága nagyon jól kitapintható a magyar kultúrtörténet kutatása terén, ahol sikerrel alkalmazta a mikrotörténeti megközelítést. A gazdaságtörténész és a levéltáros után a demográfus Fügedit mutatta be Faragó Tamás (Corvinus). Előadásából kiderült, hogy Fügedi tömeges adatokkal szeretett dolgozni, szívesen fordult mintavételekhez, amelyekből országos jelentő ségű jelenségeket kívánt tanulmányozni. Fontos módszertani útmutatókat hagyott
