Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
A DE ADMINISTRANDO IMPERIO ÉS KELETKEZÉSÉNEK KORA AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 1326 A Szvatopluk-fiak esete mögé kerekített oktató célzatú történet nem áll egyedül a DAI -ban, illetve tágabb értelemben a VII. Konstantin-kori munkákban feltűnő, történeti szereplők kapcsán előadott, de antik topikus elbeszélések mintáira gyártott elemek között. Példaként említhetjük itt a Soldanus (a Barit elfoglaló Sawdān emír) nevéhez kötve előadott, a szerencse forgandóságát illusztráló kerékről szóló történetet (28 119–127. ), amely az antik irodalomban számos műben megjelenik. A DAI verzióját Menandros Prótektor egy helye ihlette, amely egye dül a Konstantin udvara számára összeállított Excerpta de legationibus egyik ki vonataként maradt korunkra. Az alaptörténetet egyébként a Vita Basilii ben is felhasználta a Konstantin számára dolgozó szerzők egyike, ám ott az Excerpta de legationibusban ugyancsak feldolgozott Theophylaktos Simokattés-féle verzió szolgált alapul. 184 A Petrónas karrierjének állomásait, illetve Szvatopluk fiainak és Soldanusnak a történetét bemutató elbeszélések keletkezésük idejét és körülményeit tekintve egyértelműen árulkodnak arról a DAI -n végzett szerkesztési munkáról, amely VII. Konstantin udvarában folyt. Az utóbbiak egyben jól illeszkednek ahhoz a célkitűzéshez is – az ifjú trónörökös számára összeállítandó oktatóanyag készítéséhez –, amelyet a DAI bevezetője és köztes átvezető részei megjelölnek. Nemkülönben ehhez a körhöz tartozik a 13 24–146. , valamint az ahhoz utólag hozzáfűzött, Rómanos Lekapénost a legrosszabb színben ábrázoló 13 146–194. rész, amelyek létrejöttét Sode kísérelte meg az eredeti, Nagy Konstantinhoz kötött legendás történetek, illetve azok oktató célzatú átdolgozásának185 és a Makedóndinasztia legitimáló elbeszéléseinek felderítése révén tisztázni. 186 A kutatás korai fázisától kezdve azonban a legtöbbek számára az is nyilvánvaló volt, hogy az e 10. század közepi szerkesztési fázis(ok) lehámozása után fennmaradó részek egy korábbi műhöz és időbeli réteghez tartoznak. Mint fentebb röviden szó volt róla, Jenkins egy etnográfiai jellegű írásra gondolt, amelyre Peri ethnón címen hivatkozott. 187 E hipotézist már Lemerle, Sode, Signes Codoñer 184 A kérdéses helyeket összeállította Ševčenko, I.: Bíborbanszületett Konstantin i. m. 262–263.; Ševčenko, I.: Re-reading i. m. 191.; Németh, A.: Imperial Systematisation i. m. 57–59. 185 Bár az oktató célzat feltevése megalapozott, az idegen népeknek juttatott inszigniákra és a görögtűz titkának kiadására vonatkozó tiltások kérdése nem kezelhető azonos szinten. Míg az utóbbira érthető okokból valóban szigorú és ténylegesen érvényesített tiltás vonatkozott, addig az inszigniák és a házasságok tilalma nem volt betartható, vö. Panayotis A. Yannopoulos: Historie et légende chez Constantin VII. Byzantion 53. (1987) 158–166.; Panayotis A. Yannopoulos: Vérité et diplomatie chez Constantin Porphyrogénète À propos d’un passage du chapitre 13 du ’De Administrando Imperio’. Le Muséon 100. (1987) 397–406. 186 Sode, C.: Untersuchungen i. m. 189–234.; Nagy Konstantin alakja körül a korban számos egyéb legendás történet is közkézen forgott, vö. Alexander Kazhdan: Constantine imaginaire: Byzantine Le gends of the Ninth Century about Constantine the Great. Byzantion 57. (1987) 196–250. 187 Jenkins, R. H.: General Introduction i. m. 2–5.
