Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
A DE ADMINISTRANDO IMPERIO ÉS KELETKEZÉSÉNEK KORA AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 1320 elterjedtségéről általa képviselt véleményre pedig az utóbbi időben egyre többen utalnak egyetértőleg.156 Hozzájárul ehhez az is, hogy – amint fentebb szó volt róla – a VII. Konstantin-kori „reneszánszról” és „enciklopédizmusról” ma jelentősen másként gondolkoznak, mint néhány évtizeddel korábban. A számos munkát – köztük különféle „enciklopédiákat” – maga író és szerkesztő tudós császár képének helyét átvették a császári udvar megrendelésére dolgozó névtelen „szellem írók”, a gondosan összeállított enciklopédiákét pedig a különféle szerkesztettségi fokú kompilációk és gyűjtemények (syllogé ). A Paolo Odorico által leginkább csak a „syllogé kultúrájával” jellemezhetőnek tartott 9–10. századról alkotott elképzelésekbe157 pedig már sokkal jobban illenek a kevéssé összedolgo zott, sok helyütt az anyaggyűjtés forrásaiba és módszerébe is betekintést engedő különféle kompilációk. Mindez jól illeszkedik a késő ókori múltjával kapcsolatot kereső, a saját korának kultúráját annak szakadatlan folytatásaként látni és láttatni akaró, ám egyben számottevő forrás- és információhiánnyal küzdő Makedónkori bizánci gondolkodók képéhez, akik részben e gyűjtemények segítségével igyekeztek a rendelkezésükre álló információkat megrostálni, rendszerezni és saját igényeiknek megfelelő módon kereshetővé és elérhetővé tenni. A „dosszié-típusú” munkákon megfigyelhető anyaggyűjtési módszer, azaz a felhasználandó információk korábbi kész könyvekből és „levéltári” forrásokból történő összegyűjtése (kivonatolása, illetve kimásolása), majd összeállítása természetesen általánosan elterjedt gyakorlat volt a korábbi és a későbbi évszázadok szerzőinek esetében is. Annak konkrét részleteit, hogy e tevékenység a gyakorlatban hogyan is zajlott, részben modern analógiákkal próbálja megfejteni a kutatás.158 Ha az anyaggyűjtés módja hasonlított is, a korábbi korszakokban azonban jóval kevésbé voltak gyakoriak az olyan művek, amelyek nem is nagyon törekedtek az összeállított gyűjtemény elemeinek finomabb összedolgozására, avagy éppenséggel kifejezetten a kiválasztott idézetek szó szerinti megőrzésére és tematikus 156 Vö. például legutóbb Paolo Odorico: Du recueil à l’invention du texte: le cas des Parastaseis Syntomoi Chronika. Byzantinische Zeitschrift 107. (2014) 755–784.; Featherstone, J. M.: Basileos Nothos i. m. 256. 157 Paolo Odorico: La cultura della συλλογή . 1) Il cosiddetto enciclopedismo bizantino. 2) Le tavole del sapere di Giovanni Damasceno. Byzantinische Zeitschrift 83. (1990) 1–23. Hasonlóan látta ezt a kérdést már a Konstantin neve alatt fennmaradt munkák kapcsán Beaud, B.: Le savoir et le monarque i. m. 554., 556., 563. 158 Sode, C.: Untersuchungen i. m. 153. 23. jegyz. például a „dosszié-típusú” munkák tartalmának bővítése kapcsán egyaránt lehetségesnek látta, hogy a később az alapszövegbe betoldásként jelentkező új információkat szövegszéli jegyzetekként, azaz margináliákként, illetve önálló cédulákra (Zettel ) ké szített jegyzetekként fűzték az alapszöveghez. Mindkét módot lehetségesnek látta már Speck, P.: Arta basdos i. m. 79–81.; Speck, P.: Über Dossiers in byzantinischer antiquarischer Arbeit i. m. 170. 4. jegyz.; Pratsch, T.: Untersuchungen i. m. 59. 76. jegyz. ; Németh, A.: Layers of restorations i. m. 304–307., viszont a Kivonatok vizsgálata során valószínűbbnek látja, hogy a kivonatolás és az új össze állítás végső formába öntése előtt elkészített köztes másolat, valamint annak bővítése is főként kódex formátumú hordozón és a margókra írt szövegek segítségével történhetett.
