Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
A DE ADMINISTRANDO IMPERIO ÉS KELETKEZÉSÉNEK KORA AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 1298 egyetértés viszont azzal kapcsolatban, hogy a Konstantin neve alatt fennmaradt munkák többségét – így a DAI jelentős részét is – a császár megbízásából dolgozó névtelen szerzők („szellemírók” [ghost-writers]; „irodalmi négerek”35 ) készítet ték, többé-kevésbé csak Ševčenko 1992-es írása nyomán alakult ki.36 Részleteit tekintve teljesnek azonban ez a konszenzus sem nevezhető. Így például Ševčenko megállapításaival részben szembehelyezkedve a DAI -t szintén részletes, elsősor ban tartalmi-kontextuális elemzésnek alávető James Howard-Johnston úgy látta, hogy habár a császár többféle, korábban összeállított jegyzetre támaszkodott, a DAI bizonyos szakaszai és a ma ismert szerkezete jelentős mértékben személyes közreműködésének köszönhetően állt elő. Ševčenko nyelvi és stilisztikai érveivel ellentétben Howard-Johnston elsősorban abból a nem túl meggyőző, spekulatív elemeket sem nélkülöző megállapításból indult ki, hogy a DAI -ban található számos hiba és a munka nagy részét jellemző rendkívül egyenetlen és gyenge szerkesztésmód elképzelhetetlen lenne egy, a császár parancsára dolgozó szerkesztő esetében. Ilyen hibákkal terhelt, egyenetlen színvonalú összeállítást csak VII. Konstantin adhatott ki a kezéből.37 Amint azonban alább látni fogjuk, ez a nem csakély részben a modern kutató elvárásait és szempontjait vissztükröző megállapítás nem kizárólag a DAI -val kapcsolatban lenne felvethető. Bár első látásra a DAI szövegének nyelvi, illetve tartalmi vizsgálatából le vont következtetések egymásnak fontos részletekben ellentmondani látszanak, a Ševčenko és Howard-Johnston által megfogalmazott eredmények valójában nem jelentenek egymást alapvetően kizáró állításokat. A brit történész a korábbi Notes et remarques sur enseignement et culture à Byzance des origines au Xe siècle. Paris 1971. 277– 278. – angol fordítását lásd Paul Lemerle: Byzantine Humanism, the First Phase: Notes and Remarks on Education and Culture in Byzantium from Its Origins to the 10th Century. Ford. Helen Lindsay – Ann Moffatt. (Byzantina Australensia 3.) Canberra 1986. 320–321. 35 Farkas Z.: A magyar őstörténet i. m. 137. 36 Vö. például Juan Signes Codoñer: Los eslavos en las fuentes bizantinas de los siglos IX–X: el De ad ministrando imperio de Constantino VII Porfirogéneto. ’Ilu: Revista de Ciencias de las Religiones Anejos 13. (2004) 117–118.; Alexander Kazhdan: A History of the Byzantine Literature (850–1000). Athens 2006. 134.; Warren Treadgold: The Middle Byzantine Historians. Hampshire–New York 2013. 156.; Peter Schreiner: Die enzyklopädische Idee in Byzanz. In: Encyclopedic Trends in Byzantium? Proceedings of the International Conference held in Leuven, 6-8 May 2009. Szerk. Peter van Deun – Caroline Macé. Leuven–Paris–Walpole 2011. 13.; Kevésbé radikálisan Klaus Belke – Peter Soustal: Einleitung. In: Die Byzantiner und ihre Nachbarn. Die De administrando imperio genannte Lehrschrift des Kaisers Konstantinos Porphyrogennetos für seinen Sohn Romanos. Ford. és jegyz. Klaus Belke – Peter Soustal. (Byzantinische Geschichtsschreiber 19.) Wien 1995. 46–47. 37 James Howard-Johnston: The De Administrando Imperio: a Re-examination of the Text and a Re-evaluation of Its Evidence about the Rus. In: Les centres proto-urbain russes entre Scandinavie, Byzance et Orient. Szerk. Michel Kazanski – Anne Nercessian – Constantin Zuckerman. Paris 2000. 301–336., különösen 308–310.
