Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Bollók Ádám: A De administrando imperio és keletkezésének kora az újabb kutatások tükrében
A DE ADMINISTRANDO IMPERIO ÉS KELETKEZÉSÉNEK KORA AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN 1296 A De administrando imperio „szerzője” és szerkezete A De administrando imperio első alapos brit tanulmányozója, John Bagnell Bury már a 20. század elején joggal rótta fel a DAI -ról írott alapvető tanulmányában, hogy „VII. Konstantin császár traktátusát részleteiben már olyan gondosan tanulmányozták, mint a bizánci irodalom egyetlen más dokumentumát sem. De csak részleteiben tanulmányozták. A szláv és magyar történelemről szóló értékes és egyedi feljegyzéseket mikroszkopikus részletességgel vizsgálták meg a népeik korai történetét körülvevő sötétség mélyére hatolni kívánó szláv és magyar kutatók; és mások is csatlakoztak hozzájuk e kutatásban. A traktátus maga is kínálja magát a darabonként történő kezelésmódra. A horvátokhoz és szerbekhez, a magyarhoz és besenyőkhöz, az ibérekhez és az ő szomszédjaikhoz kapcsolódó szakaszok leválaszthatók és önálló dokumentumokként kiadhatók. Ennek az eredménye pedig az lett, hogy a traktátust sosem vizsgálták egységként. Egy ilyen vizsgálat ugyanakkor nélkülözhetetlen. Ma már a történeti munka alapvető elveként általánosan elfogadott, hogy a filológiai kritika (irodalmi és forráskritikai) [ elvégzése ] szükséges előfel tétele a források kielégítő használatának”. 25 A szláv és a magyar nyelvű szakirodalmat egyaránt első kézből ismerő26 Bury szavai nem csak a saját korában voltak aktuálisak. Intése ellenére az egyes nemzeti történetírásokban ma is él a DAI szövegét feldaraboló, és az egyes részeket izolál tan elemző gyakorlat. A nyugati világ Bury nyomdokain haladó bizantinológiája azonban jelentős lépéseket tett a munka egészéről rendelkezésre álló ismeretek elmélyítése, többek között a mű szerzőségének és az összeállítás mögött meghúzódó motivációknak a felderítése terén is. 27 A főbb eredmények tárgyalását érdemes a szerzőség kérdésével kezdeni – az ugyanis minden további vizsgálat, s különösen is a mű elemzéséhez választott módszerek szempontjából számottevő jelentőséggel bír. Amíg a magyar kutatásban egészen Farkas Zoltán előadásának 2013-as elhangzásáig, illetve tanulmányának 2014-es megjelenésig28 egység uralkodott azzal kapcsolatban, hogy 25 John Bagnell Bury: The treatise De administrando imperio. Byzantinische Zeitschrift 15. (1906) 517–577., az idézet: 517. (kiemelés: B. Á.). 26 A magyar szakirodalomban talán kevéssé közismert, hogy Bury a History of the Later Roman Empire című, kétkötetes (1889, 1893) könyvének megírására készülve elengedhetetlennek tartotta, hogy a szláv és a magyar nyelvű szakirodalom megismerése érdekében oroszul és magyarul is megtanuljon. E nyelvismeretre támaszkodva később ismertetőt írt például Hunfalvy Pál, Vámbéry Ármin és Salamon Ferenc a korai magyar történetről magyar nyelven megjelent könyveiről is. John Bagnell Bury: The Coming of the Hungarians: Their Origin and Early Homes. The Scottish Review 20. (1892) 29–52. 27 Nem véletlen, hogy a nyugati kutatásban a szláv és a magyar fejezetekkel foglalkozó munkákkal kapcsolatban részben ma is ugyanaz a vélemény fogalmazódik meg, mint Bury idején. Vö. Anthony Kaldellis: Ethnography after Antiquity. Foreign Lands and Peoples in Byzantine Literature. Philadel phia 2013. 88. 28 Farkas Z.: A magyar honfoglalás korának i. m.
