Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Miru György: A nemzet emlékezik, Kossuth emlékeztet, születésének 80. évfordulóján
A NEMZET EMLÉKEZIK, KOSSUTH EMLÉKEZTET, SZÜLETÉSÉNEK 80. ÉVFORDULÓJÁN 1272 Kossuth politikai pályájának fontos állomása volt Debrecen, a határozat mégsem elevenített fel semmilyen emléket, ami az ünnep alkalmából Kossuth és a város kapcsolatát közvetlenebbé tehette volna. 7 Sátoraljaújhely városa, amely 1882. szeptember 16-i közgyűlésével az első olyan hatóság volt, amely Kossuth 80. születésnapját jegyzőkönyvbe foglalta, kiemelte, hogy nyomós okuk van az ünnepre, mert Kossuth a megye szülötte, s a város lakója volt, nyilvános pályáját is ott kezdte, s onnan indult nagy küldetésére.8 Ezt a különös elköteleződést azzal is kifejezték, hogy egykori lakóházát emléktáblával jelölték meg, illetve Kazinczyhoz és Rákóczihoz hasonlóan utcát és teret neveztek el róla a városban.9 Ezzel Sátoraljaújhely elindította az emlékezés instrumentalizálását, vagyis a közterület elnevezése mindennapivá tette a használók, a közönség számára az emlékezést a történeti szereplőre és a hozzá kapcsolódó eseményre vagy eseménysorra.10 Később ez a folyamat általánossá vált, ma már alig van olyan magyarországi település, ahol ne lenne Kossuthról elnevezett utca vagy tér, ráadásul azok az Alföldön legtöbbször a települések centrumában, a mindenki által használt térben helyezkednek el. A majd szintén divatossá váló köztéri szobrok felállításával a tér és az emlékmű a megemlékezés helyének funkciójával is kiegészül.11 A köztéri emlékművek felállítása előtt is találkozunk az 7 Ugyan a törvényhatósági bizottságban és a választópolgárok körében kiegyensúlyozott volt a függetlenségiek és a hatvanhetesek erőviszonya, de a szabadelvű párti, Tisza Kálmán iránt lojális városvezetés a nyilatkozattal nyilvánvalóan a függetlenségi érzelmű cívispolgárság hangulatának engedett. Az iratot jegyző Simonffy Imre polgármester, honvéd múltja és korábbi függetlenségi orientációja ellenére, a város közéletét hatvanhetes irányba terelte, s az uralkodót is eszményítette, akitől királyi tanácsosi címet kapott. Debrecenben akkor már a függetlenségi politikusokban is erős volt a lojalitás az uralkodó iránt. Lásd Irinyi Károly: A politikai közgondolkodás és mentalitás változatai Debrecenben 1867–1918. Debrecen 2002. 51–145.; Kossuth válaszában viszont utalt a Debrecenben töltött napok fontosságára, sőt kiemelte a függetlenség kikiáltását és kormányzóvá választását. Lásd Kossuth 1883. máj. 15-i levele Simonffy Imrének. In: Kossuth Lajos iratai X. i. m. 88–90. 8 A sátoraljaújhelyi határozat előtt Hódmezővásárhely, amely Kossuthot 1880-ban díszpolgárává választotta, 1882. aug. 20-án népgyűlési határozatot hozott arról, hogy közelgő névnapján köszöntsék. Az üdvözlő iratban azonban a „neved ünnepének 80 éves fordulóján” megjegyzéssel utalás történt a születési évfordulóra is. MNL OL R 90 I.6227c.; Egyébként Kossuth, mint azt egy levelében megjegyezte, maga sem tudta születése pontos napját, mivel abban az időben inkább a névnapokat, s nem a születésnapokat ünnepelték. Lásd Kossuth 1874. máj. 4-i levele Ha[j]ász Pál tállyai lelkésznek. In: Kossuth Lajos iratai VIII. S. a. r. Kossuth Ferenc. Bp. 1900. 499–502.; A korabeli tállyai anyakönyv egy tűzvészben megsemmisült, ezért Kossuth keresztelésének időpontja sem állapítható meg biztosan. Lásd Fabinyi Tibor: Az evangélikus Kossuth. In: Kossuth és az egyházak. Tanulmányok. Szerk. Kertész Botond. Bp. 2004. 9–11.; Ha az üdvözletek kitértek egyáltalán rá, legtöbbször a szeptember 16-i vagy 19-i dátumot szerepeltették. 9 MNL OL R 90 I.6240a-b. 10 Az emlékezet tárgyiasulásáról más példákat említ Fazakas Gergely Tamás: A gályarabok emlékezete és a református egyháztörténet-írás a 19. század második felében. In: Mártírium és emlékezet. Protestáns és katolikus narratívák a 15–19. században. (Loci memoriae Hungaricae 3.) Szerk. Fazakas Gergely Tamás – Imre Mihály – Száraz Orsolya. Debrecen 2015. 179–193. 11 Kossuth első köztéri szobrát csak halála után, 1894 júliusában avatták fel. Ádámfy József összesítése szerint a történeti Magyarország felbomlásáig 79 köztéri Kossuth-szobrot állítottak, s ebből csak egyet
