Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Cieger András: Deák Ferenc írásban és képben. Miként ábrázolható a kiegyezés?
DEÁK FERENC ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN 1254 kiegyezés vizuális reprezentációjának tekinteni, amelynek létrejöttét mind a magyar kormány, mind az uralkodóház eltökélten támogatta (például Erzsébet modellt állt a képhez, gyászruháját is átadta a festőnek). Arra, hogy ezt a beavatott kortársak is így értelmezhették, utal az is, hogy Zichy eredetileg a Kossuth által küldött cipruságat is odafestette a ravatalhoz, ám ez a végső változaton már nem szerepelhetett. 23 A hivatalos kultuszteremtés másik motorja a Magyar Tudományos Akadémia volt, amely még a régi Deák-párti elit irányítása alatt állt, vezetői Deák közvetlen munkatársai voltak a kiegyezés idején (például Lónyay és Csengery). Már Deák halálának másnapján rendkívüli gyűlést tartottak, ahol elhatározták, hogy Deákot az Akadémia oszlopcsarnokában fogják felravatalozni, alakját festményben, emlékét pedig „ódai költeményben” örökítik meg, amelyre nyílt verspályázatot írtak ki. A beérkezett, meglehetősen egyenetlen színvonalú negyven pályamű közül végül Szász Károlynak, a Deák-párt egykori képviselőjének verse került ki győztesként. A pályázatot bemutató tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy Deák halálakor lényegében már készen állt az a – nemzeti emlékezet közhelyeiből építkező – szimbólumrendszer, amely évtizedeken át a Deák-kultusz alapját fogja jelenteni. 24 E költői képek legtöbbje Deák alakját szakrális magasságokba emeli, tényleges jellemvonásait idealizált jelképpé formálva (torzítva), így a puritán és zárkózott „öreg úr” igen hamar a magyarok Mózesévé, Messiássá, esetleg „nagy alkotmány-apostollá” vált a költeményekben. Ugyanakkor arra is figyelmeztet az elemző, hogy bár a kiegyezés az ígéret földjeként, illetve megváltásként értelmeződik a versekben, de a Deák politikai pályájából vett konkrét példák rendszerint 1861-nél megállnak, amikor a politikus még az egységes nemzeti akarat szószólójának számított. A Deák-kultusz kiteljesedését jelentette, hogy – a hazai kultuszok történetében először – 1880-ban megnyílt a Nemzeti Múzeum Deák-szobája, amelyben a haza bölcse számos relikviáját állították ki: használati eszközeitől kezdve haláltusájának és temetésének tárgyi emlékein át tisztelőinek ajándékaiig.25 Ezáltal a nemzeti emlékezet világi templomában jött létre – a tervek szerint örök időkre – egy olyan hely, amely a kiegyezés alkotójának mindennapjait és egyben kultuszát is átélhetővé tette a látogatók előtt.26 Ezt követte 1887-ben az országgyűlés 23 Róka Enikő: Egy kultuszkép története. Zichy Mihály: Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál. In: Zichy Mihály. Szerk. Róka Enikő – Csicsery-Rónay István. Bp. 2001. 36–44. 24 Deák Ágnes: Deák, a magyarok Mózese. Deák Ferenc és a kortárs utókor, 1876. Holmi 16. (2004) 935–946. 25 A Nemzeti Múzeum lépcsőházában egyébként már 1875 óta látható volt egy Deák ábrázolás. Than Mór ugyanis már életében megfestette Deákot reformkori nagyjaink és néhány aradi mártír(!) társaságában, feltehetően az 1865-ös országgyűlés egyik válaszfeliratával a kezében. Deák a korai vázlatokon még nem szerepelt, csak a kiegyezést követően került a képre. Lásd Cennerné Wilhelmb Gizella: Than Mór. Bp. 1982. 21–24. 26 Vasárnapi Ujság 27. (1880) 31. sz. 521.; 1888-ban úgy alakították át a szobát, hogy a kiállított tárgyak még közelebb lehessenek a látogatókhoz. Másoknak (pl. Kossuthnak) helyhiányra hivatkozva
