Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BIHAR ÉS ZARÁND VÁRMEGYEI TELEPÜLÉSEK AZ ADóPRÉS SZORÍTÁSÁBAN 126 A garas kényszerárfolyama A polturánál összehasonlíthatatlanul ritkábban említett úgynevezett garas dénárértékéről csupán 2 biztos példa áll rendelkezésünkre. Feltót, Rokszin és Tamán lakói a „feljebb-feljebb” vert adó után panaszolták azt, hogy a „garast három pínzben” veszik el46 az állami adót szedő eminek. A garas egy dénárral magasabb, azaz négy dénáros árfolyamára az adgyaiak szinte helyzetelemző vallomásából derül fény: „Igen keservesen érzi azt is az egész hódoltság mindenütt, hogy az garast pro den. 4, két poturát pro den. 5 vesznek és nem feljebb el az török urak, mely miatt az sanczok [sic!] az szegénységnek hallhatatlan mindenütt, a’mint nevekedik.” 47 Az idézet kellő értelmezéséhez Geszt48 és Rogoz 49 vallomása is szükséges; mind két falu terheit megnövelték, s a felemelt pénzjáradék után egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy török uraik50 „két polturát [...] egy garasban” vettek el tőlük, s ezt minden bizonnyal sérelmesnek tartották. A két poltura egy garasban történő elfogadását azért tarthatták károsnak az adózók, mert a polturát nem 3 dénáron, következésképpen a garast sem 6 dénáron számították. A két poltura = 5 dénárral, illetve ilyen módon 1 garas = 5 dénárral történt számítás a garas leértékelését, illetve az adó emelését jelentette. Fokozottabban állt ez a garas 4 dénáros, illetve 3 dénáros kényszerárfolyamára, ugyanis a garas 5 dénáros kurzusa kerekítve 17%-os, a 4 dénáros árfolyama 33%os, végül a 3 dénáros szintje a veret 50%-os leértékelését jelentette. E ponton joggal merülhet fel az a kérdés, hogy honnan származhattak azok a garasok, amelyeket kényszerárfolyamon jócskán, esetenként durván leértékeltek az idegen adóztatók. Magyarországi eredetük kizárható, mert II. Ferdinánd uralkodása alatt szerény mennyiségű, szinte epizódszerű volt a garasok verése, III. Ferdinánd nevére pedig csak 1657-ben bocsátottak ki magyarországi 3 krajcáros garasokat. 51 46 EOE XIV. 471. 47 EOE XIV. 461–462. A „sacc, sanc, sarc” alakváltozatok pénzadó jelentéssel ismertek Erdélyben. Vö. Erdélyi magyar szótörténeti tár, XI. 605–606. A Bihar és Zaránd vármegyei összeírásban kizárólag a „sancz” szó fordul elő. 48 EOE XIV. 455. 49 EOE XIV. 456. 50 Szolnokiak, „Musztaffa” és „Isup iszpaia”. 51 Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 37., 39., 49.
