Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BUZA JÁNOS 127 A Német-római Birodalom területén viszont sok helyütt, s nagy mennyiségben 52 verték a három krajcárosokat, amelyek az ottani népnyelvben a garas nevet kapták. A földrajzi közelségből eredően egyéb ausztriai és német váltópénzek között a 3 krajcárosok szerephez jutottak a Dunántúl nyugati sávjának53 pénzforgalmában, a Partium éremleletei azonban nem erősítik meg keleti cirkulációjukat. Kizárásos alapon a lengyel III-as garas, eredeti nevén a trojak,54 Felső-Magyarországon és Erdélyben a dutka55 nevű váltópénz lehetett az a nemzetközi szinten is ismert és utánzott56 középértékű váltópénz, amelyiket 1645-ben garas néven említettek az adózók. A puszta feltételezésnél többet nyom a latba az a tény, hogy Erdélyben fél évszázados hagyománya volt a dutka57 kibocsátásnak, s a fejedelmi számadásokban is gyakori volt a dutka nevű III-as garas; a pataki kincstárban, 1642 őszén elhelyezett, vegyes összetételű váltópénz zöme dutkákból állt, számuk mintegy fél millióra58 tehető. Utánzataik között némi „ragusiai dutka”59 is volt. Az átszámításból és a népi névadásból eredően „kettős poltura ként” is felbukkantak a dutkaként ismertebb III-as garasok, s erre az alapforrással 52 Összesített adatok hiányában pusztán illusztrációként említhető, hogy a tiroli Hall verdéjében 1637–1646 között éves átlagban, kerekítve 2 125 000 darab három krajcáros készült. Heinz Moser – Heinz Tursky: Die Münzstätte Hall in Tirol 1477–1665. Innsbruck 1977. 277–279., 282. 53 Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 38., ill. Uő : Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban. In: Dányi Dezső – Zimányi Vera: Soproni árak és bérek a középkortól 1750-ig. Bp. 1989. 55. 54 A „III”-as értékjelzésű veret – a trojak – a 17. század elejéig igen jó minőségű ezüstből készült. Andrzej Mikołajczyk: Obieg pieniężny w Polsce środkowej w wiekach od XVI do XVIII. Łódź 1980. 12–14. Változatainak és utánzatainak nagy számára újabban lásd Tadeusz Iger: Katalog trojakow polskich. Warszawa 2008. 73–210. 55 Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 42.; Huszár Lajos: Az Erdélyi Fejedelemség pénzverése. Bp. 1995. 13–16. et passim.; Buza János: Báthori Gábor dutkája a délnémet pénzforgalomban. NK. LXXXVI II–LXXXIX (1989–1990) 89–97.; Pap Ferenc : Pénzforgalom és kereskedelem Erdélyben (15–18. század). NK. XC–XCI (1991–1992) 118. 56 Milan Rešetar: Das Münzwesen der Republik Ragusa. Monatsblatt der Numismatischen Ge sellschaft in Wien. VIII (1910) 193.; Friedrich W. Schrötter: Wörterbuch der Münzkunde. Berlin 1930. 166.; Buza János: ódutka – jó dutka. Adalék a 16–17. századi pénzforgalom történetéhez. In: Tiszteletkör. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. Szerk. Mikó Gábor, Péterfi Bence, Vadas András. Bp. 2012. 207–215. 57 Báthori Zsigmond már 1594-ben veretett dutkákat. Huszár L.: Az Erdélyi Fejedelemség i. m. 13., 63. 58 „-i -R.” betűjellel Szilágyi Sándor: A pénzügyi viszonyok történetéhez I. Rákóczi György idejében. Történelmi Tár 1894. 724. 59 A „Ragusa grosetto” szórványos előfordulása ismert szakirodalmunkban. Huszár L.: Habs burg-házi i. m. 40.
