Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Manhercz Orsolya: Trónbeszéd korona nélkül?
MANHERCZ ORSOLYA 1205 családtagokat, akik a császárt elkísérik, és el kellett dönteni, hogy az udvari hivatalnokok közül ki kap szerepet. Lényeges kérdés volt továbbá, hogy a testőrségek közül melyik gárda tagjait küldik a megnyitás helyszínére, hogy ki felel majd a ceremónia rendjéért, és hogy a miniszterek is megjelennek-e. Az is mielőbbi tisztázásra várt, hogy a megnyitáson és az esetleges uralkodói díszebédeken kívül lesznek-e egyéb ünnepi rendezvények. Ugyancsak lényeges volt, hogy az uralkodó meddig tartózkodik az országgyűlés helyszínén, a megnyitás után visszatér-e Bécsbe, vagy pedig akár a tárgyalások végéig marad. A megnyitás szertartásrendje is az uralkodó döntésétől függött. Ehhez segítségül szolgáltak a főudvarmester megjegyzései és javaslatai, amelyeket a korábbi magyar országgyűlések ceremóniá ja alapján állított össze.32 A 18. század végi és 19. század eleji országgyűlések példáiból kiindulva foglalta össze a főudvarmester a szokásos és nem szokásos elemeket az uralkodó számára. Ezek szerint a bécsi főudvarmester és főkamarás részt vesz az ünnepségeken, így a trónbeszéd felolvasásán, illetve a nádorválasztáson is. A főistállómester csak akkor, ha ünnepélyes bevonulást is rendeznek, a főudvarnagy feladatát (a királyi kard hordozása) pedig a magyar királyi főudvarmester (Agazonum Regalium Magister) látja el. A bécsi főceremónia-mesterre sem volt korábban szükség, mivel a magyar királyi főajtónállómester (Janitorum Regalium Magister) vezette az uralkodói bevonulást, és tartott rendet az érintett lakosztályokban. 33 1861-ben azonban a magyar királyi udvartartás nem működött, a zászlósurak nem voltak aktívak, és néhány tisztség nem is volt betöltve,34 ami megnehezítette 32 Liechtenstein főudvarmester előterjesztése a császárhoz, 1861. jan. 19. MNL OL I 60, Ung. Landtage u. Krönungen, 1865/2/28. 1865. évi ogy. megnyitása, fol. 1–5. 33 1830-ban a főudvarnagy is megjelent Pozsonyban, amikor Ferdinánd koronázásán Ferenc számára teljesítette ezt a szolgálatot, hiszen ekkor egyszerre két uralkodó volt jelen: a császár és az ifjú király. Liechtenstein főudvarmester előterjesztése a császárhoz, 1861. jan. 19. MNL OL I 60 1865. évi ogy. megnyitása, 1865/2/28. fol. 1–5. 34 A középkori magyar királyi udvartartás országos (nádor, országbíró, horvát bán, tárnokmester) és udvari méltóságokból (főlovászmester, főkamarás, főudvarmester, főétekfogó-mester, főajtónálló-mester, főpohárnok) állt. Utóbbiak 1526 után névleges tisztségekké váltak, és csak a 18. században éledtek újjá, főleg Mária Terézia uralkodása idején. Korábbi funkciójukat azonban nem nyerték vissza, elsősorban a királynői/királyi reprezentációban kaptak szerepet. Ekkor csatlakozott az udvartartáshoz az újonnan életre hívott nemesi testőrség kapitánya, mintegy a főajtónállómesteri tisztség korszerűsített változataként. (Az udvartartáshoz tartozott még két koronaőr, tisztségük egyszerre királyi és rendi méltóság is volt.) Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főméltóságai, 1526–1848. Az udvari méltóságok archontológiája. Bp. 1988. 21–26.; Ferenc József uralkodásának első éveiben a magyar udvartartás nem funkcionált, a megüresedő tisztségeket nem töltötték be. 1860–61-ben a koronaőrök kinevezésével elkezdődött, de csak 1865–66-ban fejeződött be az udvartartás felélesztése, tagjainak összeírása, a hiányzó tisztségek betöltése (kivéve a nádori pozíciót). A kiegyezési törvény (1867. évi XII. tc. 7. §.) pedig lehetővé tette a tényleges magyar udvartartás kiépítésének lehetőségét, ami azonban nem valósult meg. Pesti Napló, 1861. január 4. 3. Különfélék; [Egyházi és világi főméltóságok listája], dátum és keltezés nélkül; MNL OL I 60 1865. évi ogy. megnyitása. 1865/2/28 fol. 360–361.
