Századok – 2017
2017 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csatári Bence: Jampecek a Pagodában. A Magyar Rádió könnyűzenei politikája a Kádár-rendszerben (Simándi Irén)
1190 TÖRTÉNETI IRODALOM Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából, valamint az akkor még létező Magyar Rádió Archívumának Központi Levéltárából válogatott iratok. Az első főfejezetben a szerző a rádió pártirányítását mutatja be, és – amint azt bevezetőjében is jelezte –, mellette más országos és budapesti „felsőbb” szervek befolyásoló szerepét is vizsgálja. A Magyar Rádió és Televízió 1974-ig egy vállalat volt, amelyet a tárgyalt korszakban az MSZMP KB két osztálya irányított: a változó elnevezésű Tudományos és Kulturális Osztály (TKO) – ami később Kulturális Osztály (KO), majd leghosszabb ideig Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály (TKKO) néven ismert –, illetve az Agitációs és Propaganda Osztály (APO). E két testület felett volt az Agitációs és Propaganda Bizottság. A szerző meggyőzően dokumentálja, hogy a Magyar Rádió vezetése a pártutasításnak megfelelően alakította a könnyűzenei műsorokat. Ezekben nem hangozhattak el olyan felvételek, amelyeket „kispolgárinak” vagy „túlságosan rendszerkritikusnak” minősítettek. Az Agitprop Osztály munkatársai közvetlenül irányítottak, szóltak bele a rádió könnyűzenei műsoraiba. A rádió hangsúlyosan legfontosabb célkitűzésének tekintették a munkások és a parasztok művelődési, szórakozási igényeinek minél tökéletesebb kielégítését – legalábbis úgy, ahogyan azt a pártközpontban elképzelték. Ennek nyomán a rádióvezetés tervei között szerepelt például, hogy a Magyar Rádió Tánczenekarát ipari üzemekben kívánták felléptetni, s ezekről a rádió egyenes közvetítésben számolt volna be. A rádió a korábbi korszakaihoz hasonlóan betöltötte propaganda szerepét, de más hangsúlyokkal és szélesebb zenei skálát képviselve. A dokumentumok alapján a szerző bemutatja a Táncdal- és Sanzonbizottság tevékenységét, amely beleszólhatott abba, hogy melyik dal kapjon nyilvánosságot. Mindezek mellett volt még egy „nagyhatalom”, a Hanglemezgyártó Vállalt – ahol végül eldöntötték, mely számok jelenhetnek meg a „bakeliton”. A KISZ vezetősége szerepvállalását taglalva a szerző ismerteti Komócsin Zoltának, a KISZ KB első titkára megjegyzésének a fogadtatását, amely szerint be kell mutatni az „amerikai könnyűzenei divathullám egyik jelensége, a hipster jellemzésének szükségességét”. A KISZ-ben nem ismerték ezt a kifejezést, de megegyeztek abban – írja Csatári Bence –, hogy „ez a kifejezés a Magyarországon használatos jampeccel” egyenlő. A szerző vizsgálja a rádió könnyűzenei műsorainak hallgatottságára vonatkozó érdekes adatokat, majd kitér arra is, hogyan változott meg a két adón – a Kossuthon és Petőfin – a könnyűzenei műsorok aránya, s ezek mennyiben változtak meg az URH adások beindításakor. Csatári a megyei és fővárosi pártbizottságok jelentéseiből is ízelítőt ad. Megállapítása szerint az új gazdasági mechanizmus éveiben (1968–1972) is élénk figyelemmel kísérte a pártvezetés a rádiót, jól mutatja ezt az MSZMP KB 1970. február 18-19-i ifjúságpolitikai határozata is, amelyben javasolták, hogy a „KISZ-nek a rádiós és televíziós szórakoztató műsorokba nagyobb beleszólása legyen”. Az MSZMP X. kongresszusán (1970. november 27-én elfogadott határozat) már kissé árnyaltabban fogalmaztak a média, és benne a rádió lehetőségeiről: „leszögezték, hogy közpénzeken nem támogattak a szocializmusban elfogadottól jelentősen eltérő mondandójú műveket”, de „türelmet tanusítottak a nem teljesen szocialista művek irányában”. A szerző véleménye szerint ugyanakkor a tömegkommunikációs eszközök nem teljesítették maradéktalanul a párt elvárásait. A vizsgált dokumentumokból az is kiderül, hogy 1977 elejétől erősödött a kulturális intézmények és a Magyar Rádió könnyűzenei műsorpolitikájának a pártellenőrzése, és a párt szerepe erősödött a minisztérium irányításával szemben. Ám az 1980-as évek második felében jelentős változások következtek be, s ennek egyik jele és motorja az 1983-ban bemutatott István, a király című rockopera volt. A mű ugyanis „túl jól sikerült [...], nem a szocialista hazafiságot építette, hanem a nemzeti identitás részévé vált”. A Magyar Rádió műsorait befolyásoló szervek között a Művelődésügyi Minisztérium is szerepet kapott. Csatári Bence egy-egy alfejezetben részletezi, hogy milyen döntések
