Századok – 2017
2017 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csatári Bence: Jampecek a Pagodában. A Magyar Rádió könnyűzenei politikája a Kádár-rendszerben (Simándi Irén)
1191 TÖRTÉNETI IRODALOM születtek a minisztériumban a rádió könnyűzenei műsorairól, valamint milyen fővárosi és országos könnyűzenei rendezvények szervezése tartozott a hatáskörükbe. A rádió vezetőinek nem volt könnyű élete a sok „irányító” között. A kötet második főfejezete a Magyar Rádió könnyűzenei tevékenységéről szól. Ebben részletes elemzés található – talán kissé szárazan, de igen pontosan – a rádió könnyűzenei feladatait meghatározó ügyrendekről, szervezeti és működési szabályzatokról. Mindezek betekintést engednek a rádió belső irányításába, felépítésébe, működésébe. Az 1960-as évekről szóló alfejezetből érdemes kiemelni a Magyar Rádió és Televízió könnyűzenei életéről, annak változásáról beszámoló dokumentumokat. Az 1967 tavaszán keletkezett iratban már jelezték, hogy a „szórakoztató zene különböző műfajai iránt széles körű igény mutatkozik Magyarországon, s kritikusan megjegyezték azt is, hogy a „hagyományos” felvonulásokon és rendezvényeken egyre kevesebb tömegdal, mozgalmi dal hangzott el. Mindebben a rádió és a televízió felelősségét is hangsúlyozták. Azonban már az is szerepelt a jelentésben, hogy nem minden hallgatóhoz állnak közel az ilyen tartalmú dalok. Vagyis a rádió vezetése látta, hogy a „közönségigény és a szocialista kultúrpolitika [...] között szakadék tátong”. Ezt követi egy rövidebb áttekintés a Magyar Rádió legsikeresebb adásai, a táncdalfesztiválok megszervezéséről. Ezek különleges helyet foglaltak el – s foglalnak el ma is – a retro adásokban, s a hazai könnyűzene történetében. Az új gazdasági mechanizmus éveiben a rádió gazdálkodása és könnyűzenei műsorpolitikája szabadabbá vált, de az 1980-as évek új zenei stílusirányzatai sem jelentettek nyugalmat és kiegyensúlyozottságot a rádió szerkesztői számára. A „fekete bárány” zenekarok megjelenése és a „feltörekvő alternatív bandák is komoly fejtörést okoztak a hatalom szereplőinek”. A kötet korábbi fejezeteihez hasonlóan Csatári itt is számos, a korszakban ismert könnyűzenei rendezvényt és előadót említ név szerint (Hobót, s mellette az „álomgyár” korabeli szereplőit, Cserháti Zsuzsát, Harangozó Terit, Sztevanovity Zoránt). A Magyar Rádió Zenei Híradója című belső terjesztésű lap, kordokumentum. Beszámol a legfontosabb magyar és nemzetközi könnyűzenei eseményekről, ismert előadókról és együttesekről, fellépéseikről. Visszatérnek az előző fejezetek témái újabb részletekkel: a táncdalfesztivál, majd a Made in Hungary szuperprodukció és (ma is fellépő) énekeseik felsorolása. E részben kapnak elismerést a ma is alkotó Ungvári Tamás beat-történetei, de kissé negatív véleményt Halász Judit műsora, a Sikerlista . Itt jelenik meg Komjáthy György valóban ízlést formáló Csak fiataloknak című műsora, amelynek megújulása első ízben a hallgatók leveleinek köszönhető. A kötet izgalmas alfejezete az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára dokumentumai alapján, a III/III. Csoportfőnökség megfigyelési dossziéiból összeállított rész. Ebben a szerző bepillantást enged a megfigyelések folyamatába, az ügynöki jelentések, vagyis az úgynevezett „Munkadossziék” felépítésébe, részleteibe, a könnyűzenei élet ismert személyiségeiről írt jelentésekbe. Az utolsó, érdekes és új információkban igen gazdag alfejezetében pedig a szerző a magyar tánczenei, illetve beat-, pop-, rockzenei élet emblematikus személyiségeivel készített interjúk részleteit közli. Mindezek alapján elmondható, hogy a kötet rendkívül fontos összefoglalója a magyar könnyűzene történetének. Néhány megjegyzést azonban szeretnék tenni, amelyek talán plasztikusabbá tehették volna a korszakról alkotott képet. A kötet címében szereplő, a Magyar Rádió szimbólumává vált Pagoda 1949-ben Szabó István építész tervei alapján készült. Imázsa a Kádár-korszakban is megmaradt: eredetileg a rádióba érkezett vendégek fogadását szolgálta, azonban az évek múlásával egyre inkább találkozóhellyé vált. Világhírű művészek, tudósok, politikusok, közéleti személyiségek fordultak meg itt, s természetesen a rádió munkatársainak is közkedvelt társalgója volt – a hozzá tartozó finomságokkal és kitűnő kávéval.
