Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 1109 instrukció alapján az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a központi kormányzat Erdélyben egy olyan kormányszervet kívánt létrehozni, amely sok tekintetben hasonlított a Pozsonyban, a 16. század közepén székelő helytartói tanácshoz, többek között erre utalhat a tanácsosok címe is (regiminis provinciae Transylvaniae consiliarii). 84 Az erdélyi kormánytanács jogköre az erdélyi belpolitika minden egyes területére kiterjedt, rendszeresen kellett ülésezniük, az írásbeli munkát egy titkár és írnokok látják el a kormányzó mellett – szólt az instrukció –, az utóbbi rendelkezést külön kiemelték, ugyanis jelentős igazgatási különbség volt aközött, hogy a kancellár mellett állítanak fel egy irodát, vagy közvetlenül a kormányzó mellé rendelnek titkárt és írnokokat. 85 Az instrukció több pontja is foglalkozott pénzügyigazgatási kérdésekkel. Általában megjegyezték, hogy a pénzügyi kérdésekben a kamara fog majd dönteni, a tanácsnak kizárólag véleményező szerepe lehet.86 Az önálló pénzügyigazga tási hivatalra elsőként a hatodik pontban utaltak, eszerint az uralkodó az erdélyi jövedelmek és regálék kezelésével a kormánytanács egyes tagjait fogja megbízni, és instrukciót is adnak ki számukra. A szöveg pontosan nem nevezte meg a kijelölendő személyeket, de a január 20-án kiadott kamarai instrukció bevezetőjéből kiderül, hogy Nicolas von Burghausent, Paul Krausenecket, Georg Hoffmannt, és Carl Imhoffot (Im Hoff) bízták meg a feladattal.87 A kormányzónak és a többi tanácsosnak mindenben segíteniük kellett a kamarát vezető tanácsosokat, abban az esetben, ha kérik, ugyanis – érvel a szöveg – azon felül, hogy a kamarától kapják a járandóságukat, a hatékony pénzügyigazgatás a kulcsa Erdély megtartásának.88 Az erdélyi tartomány jövedelmei között kiemelkedő szereppel bírt a nemesércbányászatból származó bevétel, ezért a kormánytanácsnak arra kellett törekednie, hogy a bányászati szabadságok továbbra is érvényben maradjanak, és a bányászok nyugodt körülmények között tudjanak dolgozni. A központi kormányzat abbéli reményének is hangot adott, hogy a javuló körülmények német telepeseket, köztük vájárokat is, Erdélybe csábítanak.89 A letelepedni szándéko -84 Vö. Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 91–106. Az erdélyi tanácstagok címére többek között lásd SJAN Cluj Fond familial Kornis Nr. 250. fol. 12. 85 Vö. Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 424. A titkári feladatot prágai Erasmus látta el. 86 Basta György hadvezér levelezése II. i. m. 359–367. 87 EOE V. 244–260. 88 Basta György hadvezér levelezése II. i. m. 362–363. 89 Rendkívül érdekes a január 16-án kelt kiegészítő utasítás idevágó része is. Veress Endre szerint ez egy titkos kiegészítés volt, mert a kormányzat rendkívüli magyarellenessége miatt nem merte nagydobra verni. Lásd Basta György hadvezér levelezése II. i. m. 371–374. A szövegben foglalt elgondolások valóban az erdélyi szászság pozícióját erősítették volna. A tartomány stabilizációjában fontos szerepet szántak a városi lakosságnak, amely – írták – komoly károkat szenvedett el a háború során, ezért leginkább a városokba kellene a birodalom területéről polgárokat „csábítani”. A demográfiai mutatókat is meg kellene fordítani, hiszen míg sok magyar gyerek születik, német ajkú alig. Erdély sikeres
