Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
AZ ERDÉLYI PÉNZÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK 1598 ÉS 1604 KÖZÖTT 1104 a pénzkezelésért volt felelős, a kincstárba történő befizetéseket és kifizetéseket vezetnie kellett egy regiszterbe, amelyet a jövedelemigazgatónak és Basta generálisnak be kellett mutatnia. A pénzkezelés szabályai szigorúak voltak. Hiába volt Bastának rálátása és valójában döntési jogköre is a pénzügyigazgatás területén, a hozzá beérkező pénzösszegeket neki is be kellett fizetnie a kincstárba, a befizetésről pedig a pénztáros adott egy nyugtát, amit a jövedelemigazgató ellenjegyzett. A pénztáros fizetését, ahogyan a jövedelemigazgató is, a kincstárból kapta, utóbbi éves járandósága 1200 aranyforint volt, ezenfelül kapott még 100 köböl búzát és 12 hordó bort.56 A pénztároson kívül Renner közvetlen beosztottja volt a főud varbíró – Budai Ferenc –, akinek feladata volt a fiskális tulajdonban lévő várak és uradalmak központi irányítása, ő ellenőrizte az egyes udvarbírók munkáját. Ahogy a többi hivatalnoknak, neki is kellett legalább negyedévente számadást készítenie, amit először Renner ellenőrzött, majd továbbította a számvevőknek. A főudvarbíró alá rendelt udvarbírók közül első helyen a gyulafehérvári uradalom vezetője, Stanislaw Krakker állt. 57 Renner munkája, ahogy az instrukció is mutatja, nem lehetett egyszerű. Sokrétű feladatot kapott, a felelősség hatalmas volt, neki kellett volna egy személyben elérni a jövedelmek növelését, a bányászat fejlesztését, és az igazgatás hatékonyságát. Ezzel szemben a döntési jogkörét erősen megnyirbálták, a legfontosabb ügyekben nem járhatott el a generális megkérdezése és beleegyezése nélkül. Ez a körülmény is azt bizonyítja, hogy a jövedelmek rendezése elsődlegesen hadászati célzattal történt. Ha összevetjük a 16. század közepi és a 17. század eleji állapotokat, különösen Haller Péter és Hans Renner helyzetét, a párhuzamok mellett számos különbséget is találunk. A párhuzamok közé tartozik, hogy Haller és Renner is egy személyben volt felelős az erdélyi jövedelmek irányításáért, valamint mindkettejük mellé kijelöltek egy ellenőrt.58 Haller esetében az ellenőrt (contrascriba ) első körben a jövedelemigazgató alá rendelték volna, de I. Ferdinánd 1553 júliusában végül úgy döntött, hogy az ellenőr társa legyen Hallernak a pénzügyek irányításában.59 1603-ban már eleve az utóbbi koncepcióból indultak ki, a biztosok Georg Reichlt, az udvari fizetőmester (Hofzahlmeister ) erdélyi kül döttjét bízták meg azzal, hogy Renner mellett lássa el az ellenőri feladatokat. Reichl is kapott instrukciót, amelyben a pénzügyekben való jártasságával indokolták meg kinevezését.60 Az utasítás szerint ott kellett lennie a befizetéseknél és 56 1603-ban egy aranyforint értékét 170 dénárban határozták meg. Lásd MNL OL F 15 XV. Prot. fol. 194–195. 57 ÖStA AVA FHKA SA UV (régi jelzet: Fasc. 1. Nr. 16.) fol. 853–854. 58 Oborni T.: Erdély pénzügyei i. m. 54–55. 59 Uo. 52–53. 60 ÖStA AVA FHKA HKA SA UV (régi jelzet: Fasc. 1. Nr. 16.) fol. 835.
