Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 1103 minden hónapban készítenie kellett egy kivonatos számadást (regestum ), ebben kellett feltüntetnie az összes bevételt és kiadást. Rennernek joga volt megválni alkalmazottjaitól, ha úgy vélte, hogy nem végzik jól munkájukat, de Bastával egyeztetnie kellett a személycseréről. A leköszönő tisztségviselő köteles volt minden dokumentumát, feljegyzését és számadását beszolgáltatni, a jövedelemigazgató pedig a saját vonatkozó beszámolóival együtt továbbította azokat a számvevőknek. Az instrukció szövege itt utalt a hatvan éve történt eseményekre, azaz Haller Péter idejére, amikor a tisztviselők lelkiismeretesen elszámoltak tevékenységükkel az Udvari Kamara felé.54 Az is kiderül az utasításból, hogy a tizedeket továbbra is bérbe adták. Renner feladata volt a bérlők ellenőrzése, többek között az, hogy időben adják be a bérleti díjat, és ne csaljanak, azaz ne tudják a befizetett bérleti díj többszörösét behajtani a falvakon. A szászok által fizetett Szent Márton-napi cenzus adminisztrálása is az ő hatáskörébe tartozott; az utasítás külön felhívta a jövedelemigazgató figyelmét, hogy ügyeljen arra, a szász lelkészek megkapják az adóból nekik járó részt. Az egyes jövedelemtípusokat (tized, harmincad, ércbeváltás) bérlő személyekkel szerződést kellett kötni, amelyben pontosan rögzítették a bérleti díj összegét, a kifizetés módját és idejét. Renner feladata volt az is, hogy felméresse a háború során elpusztult területeket, és gondoskodjon a lakatlan falvak újratelepítéséről. Az újonnan érkezők kapjanak házat, valamint bizonyos ideig adómentességet, hogy be tudjanak rendezkedni az új helyen. A telepítés lebonyolításában kérhette a generális segítségét is. Fontos volt a tartomány biztonsága szempontjából, hogy jó viszonyt ápoljon a katonai vezetőkkel, tartsa tiszteletben a kiváltságaikat, és időben fizesse ki járandóságaikat. A természetbeni juttatásokról is adjon számlákat, ezeket a hadi fizetőmesternek (Feldtkriegszahlambt verwalter ) kellett bemutatnia. A kincstár érdekeit is Rennernek kellett képviselnie: ha egy birtok magszakadás vagy hűtlenség miatt visszaháramlott az uralkodóra, a jövedelemigazgató feladata volt felméretni és a jövedelmezőbbeket megtartani kincstári kezelésben. Az instrukció végén kihangsúlyozták, hogy minden bevételért és jövedelemért ő felel, az esetleges hiányt pedig saját vagyonából kell pótolnia. Rennernek alá kellett írni egy reverzálist, amelyben hitet tett amellett, hogy lelkiismeretesen végzi majd munkáját, vállalja minden döntéséért és az esetlegesen keletkező hiányért is a felelősséget. 55 Az instrukció a jövedelmek igazgatásán túl a jövedelemigazgató alkalmazottjairól is rendelkezett. Eszerint Renner mellett dolgozott egy pénztáros, aki 54 ÖStA AVA FHKA SA UV (régi jelzet: Fasc. 1. Nr. 16.) fol. 822–829. Haller Péter elszámolását, amelyet lemondása után nyújtott be, a királyi biztosok (Werner György és Francisci Tamás) pontról pontra átnézték, és elég nagy bizalmatlansággal kezelték az adatait. A későbbiekben még többször „zaklatták” alig egy éves munkája miatt. Lásd Oborni T.: Erdély pénzügyei i. m. 120–122. 55 ÖStA AVA FHKA HKA SA UV (régi jelzet: Fasc. 1. Nr. 16.) fol. 830.
