Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
AZ ERDÉLYI PÉNZÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK 1598 ÉS 1604 KÖZÖTT 1098 nagybátyja, Bocskai István görgényi várába szállíttatta.37 Jóllehet a biztosok több helyen is panaszkodtak a nehéz pénzügyi viszonyokra, az erdélyi állam területéről egy 1598. évi, valószínűleg már Bodoni működése alatt készült kimutatás szerint legalább 219 000 forint bevétele volt a kincstárnak, míg a kiadások összege mintegy 247 000 forintra rúgott. A 28 000 forintot elérő deficit ellenére még mindig komoly pénzügyi potenciál rejtőzött a fejedelemségben, amelynek jelentős részét a nemesércbányászatból származó haszon tette ki. 38 Azt követően, hogy Báthory Zsigmond 1598 augusztusában szó szerint visszalopódzott a hatalomba, a Habsburg-kormányzatnak még legalább két évet kellett arra várnia, hogy újra magáénak tudhassa Erdélyt, így a nagyobb léptékű pénzügyigazgatási tervekkel is várni kellett. Az Udvari Kamaránál a folyamatosan változó hatalmi viszonyok ellenére több átszervezési koncepciót is kidolgoztak ezekben az években azon elgondolással, ha alkalom adódik rá, azonnal neki lehessen állni a megvalósításuknak. A századforduló kamarai szakemberei szerencsés helyzetben voltak, hiszen az első országegyesítési kísérlet során megalkotott instrukciók, tervek a rendelkezésükre álltak, a kiindulási pont azonban más volt, mint a 16. század közepén. 1552-ben I. Ferdinánd biztosainak még arra kellett választ adniuk, hogy az erdélyi pénzügyek élére elegendő volna-e egy embert állítani, kapjon-e segítőket, vagy jobb lenne kamarát felállítani Erdély területén is.39 A király a biztosok javaslata alapján végül úgy döntött, hogy a Felső-Magyarországon éppen formálódó jövedelemigazgatósághoz hasonló szervezetet állít fel Erdélyben, melynek vezetője Haller Péter lett.40 A két terület stratégiai jelentősége hasonló volt, ezzel már a kortársak is tisztában voltak. A századfordulóra sok minden megváltozott, hiszen Kassán már jó harminc éve üzemelt a Szepesi Kamara, és a Magyar Kamaránál is évtizedes tapasztalatok halmozódtak fel, így a Habsburg-kormányzat a kamarai igazgatás keretén belül képzelte el az erdélyi jövedelmek irányítását, az egyszemélyes vezetés lehetősége fel sem merült. Erről tanúskodik Mátyás főherceg 1601. szeptemberi utasítása. A főherceg mandátumában felszólította a Magyar Kamara tanácsát, hogy írják meg véleményüket az Erdélyben felállítandó kamarával kapcsolatban. A tanácsosoknak arról kellett nyilatkozniuk, hogy milyen szervezeti felépítéssel működjön az erdélyi hivatal, valamint egy instrukciótervezetet is kért tőlük.41 A Magyar Kamara tanácsa úgy vélte, hogy nem 37 Bethlen F.: Erdély története III. i. m. 35–36. 38 Oborni T.: Erdély kincstári bevételei i. m. 338–345. 39 Oborni T.: Erdély pénzügyei i. m. 46–47. 40 Uo. 52–53. Haller majdnem olyan széles jogkörrel rendelkezett, mint Werner György Felső-Magyarországon. 41 MNL OL E 21 Magyar Kamara regisztratúrája, Benignae resolutiones (a továbbiakban: E 21), 1601. szeptember 3. fol. 2. Kiadva: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei şi
