Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Szőcs Tibor: Miből lett az országbíró? Az udvarispáni tisztségek kialakulása
SZŐCS TIBOR 1069 egyébként elenyésző mennyiségű) adat, ami nem az udvari kancelláriával kapcsolatban álló szervekhez köthető, a iudex aule regie kifejezést használta. 33 Maguk az országbírók szintén e két névforma között ingadoztak: általában a iudex aule regie terminust használták saját okleveleikben, 34 de Csák nembeli Demeter (talán a királyi kancellária hatására) az aule regie curialis comes t. 35 A királyi udvarispánok, későbbi országbírók elnevezésében tehát egészen 1235-ig a curialis comes terminus volt az uralkodó, még az utolsó 15 évben is, bár csökkenő intenzitással. Azt is tudjuk azonban, hogy a tárgyalt terminus technicus nem csak az országbírókat takarhatta ebben az időben: több más olyan tisztségviselő is létezett a 12–13. században, akiket szintén így neveztek. Már a 19. század eleji történetírás felfigyelt rá, hogy az egyes megyésispánok helyetteseit is curialis comes nek hívták. 36 A megyei curialis comes tulajdonképpen korábban bukkan fel, mint az országbíró elődjének tekinthető királyi, hiszen az első királyi udvarispánra vonatkozó adatot II. István idejére tudjuk visszavezetni, addig a megyei udvarispán már Kálmán korában, az 1113. évi zobori oklevélben feltűnik.37 Korai szerepéről a szakirodalom kezdetben azt hangsúlyozta, hogy eredendően a várszervezethez tartozott és nem a megyei tisztikarhoz, mert olyan várispánságokban is felbukkant, amelyeknek nem volt megyéjük. Feladata egyébként – az ispán helyetteseként – főképpen a várnépek feletti bíráskodás volt. 38 Ez utóbbi megállapítást az 1222. és 1231. évi Aranybulla alapján tették, amely kifejezetten előírta, hogy az udvarispánok (a szövegben comites curie parochiani , 33 1232: UB I. 139. Vö. Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerk. Szőcs Tibor. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 51.) Bp. 2012. (a továbbiakban: RP – a mögötte álló szám pedig a regeszta sorszámát jelöli) 33. (Ampod fia Dénes nádor); 1233: HO VI. 28. (veszprémi káptalan); (1233–1234): PRT VIII. 282. (Gergely győri pöspök); 1234: PRT I. 728. (Pecorari Jakab pápai követ – ez utóbbi adat azért is érdekes, mert Demeter országbíró levelére hivatkozik benne, aki viszont máshogyan, a királyi oklevelekre jellemző módon intitulálta önmagát, vö. PRT I. 726. Az oklevél fogalmazója tehát nemcsak átmásolta a hivatkozott levélben szereplő titulust, hanem tudatosan használta az országbírói tisztségre ezt a másik kifejezést.) Ezen kívül „különutasnak” tekinthető a váradi káptalan, amely – a Váradi Regesztrum szóhasználata alapján – az 1219. évi ingadozás után következetesen a iudex curie forma használatára állt rá 1222-től kezdve (VR 339., 348–349., 356–357., 362., 366–367., 372–374., 376., 378., 380.). 34 1221: HO VII. 9.; 1233: Theiner I. 129.; 1234: MES I. 306.; (1234–1235): PRT I. 734. 35 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: MNL DL) 102 390.; PRT I. 726. 36 Az első intézménytörténeti összefoglalót a megyei curialis comesekről tudomásunk szerint Fejér György írta, okmánytára 1843-ban megjelent kötetének előszavában: CD X/7. 36–38. 37 A királyi udvarispán: 1127–1131: DHA I. 424. (RA 53.) és egy 1124/27–1131 közé keltezhető adat: CDES I. 71. (RA 59., az udvarispánra vonatkozó adat keltezésére lásd Szőcs T.: Nádori intézmény i. m. 38. 173. jegyz.); a megyei: 1113: DHA I. 393. (RA 46.). 38 A korábbi szakirodalomra lásd pl. Hajnik Imre: Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt. Pest 1872. 162–163.; Pesty Frigyes: A magyarországi várispánságok története különösen a XIII. században. Bp. 1882. 98–101.; Holub József: Zala megye története a középkorban I. A megyei és egyházi közigazgatás története. Pécs 1929. 38–40.
