Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Gurka Dezső: A 18–19. századi magyar mineralógus-peregrináció művelődéstörténeti konnotációi
A 18–19. SZÁZADI MAGYAR MINERALÓGUS-PEREGRINÁCIÓ 1046 Gusztáv interpretációjában „a magyar bányászat ismeretlen fénykora” volt. 1779 és 1786 között a nemesércek biztosította jövedelem a negyven évvel korábbinak már kétszeresére, vagyis négymillió forintra rúgtak.11 A jelzett gazda sági folyamatok lökésszerű impulzust adtak a szakemberképzésnek, s a hamarosan európai hírűvé váló selmecbányai bányászati akadémia egyben a korabeli tudásáramlás folyamataiba is bekapcsolta a magyar montanisztikához kötődő tudományágak művelőit. A selmecbányai akadémia alapításának aktusa ahhoz az eseményhez köthető, hogy Mária Terézia 1762. október 22-én aláírta az udvari kamara illetékes bizottságának erre vonatkozó jegyzőkönyvét.12 Ilyen értelemben ez az uralkodói akaratnyilvánítás megelőzte a freibergi akadémia létrejöttét, ám míg utóbbi 1765-től már teljes intenzitással működött, addig Selmecbányán az első tanszék 1765-ben létesült, s az 1735-ben alapított bányatisztképző előzményeire visszamenő folyamat csak 1770-ben tetőződött be azzal, hogy háromévessé vált az immáron valóban akadémiai képzés. A selmeci akadémia a Habsburg Birodalom bányászati szférájának szakember-utánpótlását volt hivatott biztosítani, elsődlegesen a Magyar Királyság területén lévő bányák számára, ám az intézmény hatása a térség más területeire is kiterjedt, lévén hogy az 1770 és 1846 között végzett 3 248 növendéknek csupán 56,6%-a származott a Magyar Királyság területéről. 13 A selmeci akadémia, amellett, hogy a birodalmi gazdaságpolitika által rárótt szerepét betöltötte, az experimentális kémia vonatkozásában metodikai mintát jelentett más intézmények számára is, s az intézmény néhány tanára a korabeli tudományos diskurzusok szereplőjévé vált. Nicolas Joseph Jacquin, aki a kémiai és metallurgiai tanszék professzoraként 1764-ben kezdte meg előadásait, kezdettől fogva nagy súlyt fektetett a laboratóriumi munkára, s ő honosította meg a kémia oktatásában a kísérleti módszert,14 amely a későbbiekben a selmecbányai képzés egyik legfőbb specifikumává vált. 1779-ben a kémiai-metallurgiai tanszékre az első selmeci diákból lett professzor, Ruprecht Antal került.15 Nevéhez fűződik az a felismerés, hogy a talajok nem elemek, hanem azok kompozitumai.16 Kísérleteinek hatását jól mutatja, hogy a Crell-féle Chemische 11 Heckenast G.: Bányászat és ipar i. m. 997–998. 12 Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok. Dunaszerdahely 2003. 13. 13 Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1983. 494. 14 Proszt János: A selmeci bányászati akadémia, mint a kémiai tudományos kutatás bölcsője hazánkban. Bp. 1938. 8–12. 15 Uo. 27. 16 Nagaiyar Krishnamurthy – Chiranjib Kumar Gupta: Extractive Metallurgy of Rare Earths. Boca Ra ton 2016. 2.
