Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Gurka Dezső: A 18–19. századi magyar mineralógus-peregrináció művelődéstörténeti konnotációi
GURKA DEZSŐ 1045 lehetővé tevő eljárások lokális fejlődése 4 hívta újra életre a térség hosszú ideje stagnáló gazdaságát. 5 A kitermelés növelését célzó szervezőmunkát az Udvari Kamara mellett az Alsó-magyarországi Főkamaragrófság végezte. A főkamaragróf hivatala 1747-tól kezdődően a magyarországi bányászat legfőbb irányító szerve lett, s a későbbiekben e hivatali szerv vezetője töltötte be a királynő által 1762-ben alapított bányászati akadémia igazgatói tisztét is. A bányaügy fejlődésének további lendületet adott az 1747. évi bányatörvény. 6 Míg 1735 és 1743 között összesen kétmillió forint volt a kamara bevétele az alsó-magyarországi bányákból, ezt követően – egészen 1747-ig bezárólag – a havi átlag 80 és 100 forint között mozgott, míg az 1763-as összbevétel 1,5 millió forint volt.7 Hasonlóan exponenciális növekedést mutatnak az erdélyi számadatok is: az 1720-től 1750-ig háromszorosára növekvő kitermelt aranymennyiség 1750 és 1760 között még tovább gyarapodott,8 ezen belül pedig az Erdélyi-érchegység termelése az 1710-et követő száz évben megtízszereződött. 9 Az osztrák örökösödési háború kiadásait jelentős mértékben éppen a nemesfém-bányászat s az állami monopóliumot képező sóbányászat haszna fedezte. A század második felében még intenzívebbé váló tudatos fejlesztési politikára nézve jelentésértékű, hogy a selmecbányai akadémia alapítása csupán egy évvel előzte meg a hubertusburgi béke dátumát. Miután a hétéves háborút lezáró béke végérvényesen rögzítette Szilézia elvesztését, a Habsburg Monarchia gazdaságpolitikáján belül egyfajta direkt ökonómiai kompenzáció terepévé vált a bányaügy, s a montanisztika szempontjából is igen jelentős északi terület szerepköre más (mindenekelőtt magyarországi, erdélyi és bánáti) térségekre, s más részágazatokra – kezdetben a nemesérc- és sóbányászatra – tevődött át. 10 A 18. század hetvenes-nyolcvanas éveinek időszaka a hazai arany- és ezüstkitermelés utolsó ugrásszerű volumennövekedésének periódusa, amely Heckenast 4 Péch Antal: A tudományok haladásának befolyása a selmeci bányaművelésre. Bp. 1881. 15–17. 5 Heckenast Gusztáv: Bányászat és ipar. In: Magyarország története 1686–1790. I–II. Szerk. Ember Győző – Heckenast Gusztáv. Bp. 1989. II. 631–635. 6 Gedeon Magdolna: A főkamaragrófi hivatal Mária Terézia korában. Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica 30. (2012) 1. sz. 59., 65. 7 Heckenast G.: Bányászat és ipar i. m. 633. 8 Trócsányi Zsolt: A felvilágosodás és a ferenci reakció (1771–1830). In: Erdély története I–III. Főszerk. Köpeczi Béla. Szerk. Makkai László – Mócsi András. Bp. 1986. II. 985–987. 9 Vajda Lajos: Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok. Gazdaság-, társadalom- és munkásmozga lomtörténet a XVIII. század második felétől 1918-ig. Bukarest 1981. 31. 10 Volker Wollmann: Die siebenbürgische Bergbau im 18. Jahrhundert. In: Silber und Salz in Sieben bürgen I–VIII. Katalog zur Ausstellung im Deutschen Bergbau-Museum vom 27. August bis zum 31. Dezember 2000. Hrsg. Rainer Slott – Volker Wollmann – Ioan Dordea. Bochum 1999. I. 50.
