Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Bodnár-Király Tibor: Államleírás és „a statisztika elmélete” a 18–19. század fordulóján
ÁLLAMLEÍRÁS ÉS A „STATISZTIKA ELMÉLETE” A 18–19. SZÁZAD FORDULÓJÁN 978 csak ezt követően látott hozzá – immáron Achenwall tankönyve szerint – az egyes európai országok tárgyalásához. Tudománytörténeti szempontból Toze könyve a statisztika három megközelítési módjának kombinációja volt, amely a hangsúlyt az európai államok fokozatos (az általánostól a konkrétig terjedő) megismerésére helyezte, és amely az esetek többségében egymástól elválasztva kapott figyelmet. A statisztikaelméletek az általános típusba (Generalstatistik ) tartoztak, míg a tan könyvek gyakran az általános és speciális műfajok keverékét alkalmazták. A tanulmány az eddigiekben arra hívta fel a figyelmet, hogy a statisztikaelméletek módszertani belátásai mögött nemcsak az elméleti nehézségek látszottak, hanem egy rendkívül tagolt összeurópai államleíró irodalom is működött, amely a 18. század végére az államtudományok stabil pozícióinak megbomlásával először verseny-, a századfordulót követően pedig válsághelyzetbe került. A magyarországi recepció dinamikája a 18–19. század fordulóján A válsághelyzet a statisztika esetében a módszertan újragondolását eredményezte. Ennek során számos korábban partvonalra szoruló megközelítés és technika nyert teret. A statisztika 19. század eleji válságának tágabb hátterét azonban nemcsak az állandósuló módszertani viták alkották, hanem a napóleoni háborúk időszaka után bekövetkező látványos politikai és gazdasági visszaesés is releváns tényezőt jelentett. Az állami és gazdasági tényezők a statisztika és államtudományok helyzetét egyaránt befolyásolták, és új pályára állították a statisztika fejlődését.29 A 19. század eleji időszakot illetően a kutatás gyakran hivatkozik August Ferdinand Lueder (1760–1819) példájára. Lueder egykori Schlözer-tanítványként és számos statisztikai mű szerzőjeként maga is szemtanúja volt a statisztika dekonjunktúrájának, majd a századforduló időszakában gazdaságtani tanulmányokba kezdve újraértékelte korábbi praxisát, 1812-ben pedig már egy vaskos kötetben kritizálta az államtudományi diszciplínák tudományos rendszerét.30 Habár ebben az időszakban az egyetemi statisztikát számos támadás érte – ennek köszönhetően általánossá vált a kritika, hogy a statisztika egy halott tudomány, amely más művek kompilációjából áll –, a kutatás csak ritkán emeli ki, hogy az achenwalli, schlözeri megközelítést alkalmazó tankönyvek és szöveggyűjtemények továbbra 29 A napóleoni idők nehézségeinek és az államtudományok század közepi megerősödésének történetéhez lásd David Lindenfeld: The Practical Imagination: The German Science of State in the Nineteenth Century. Chicago 1997. 46–141. 30 Lueder kritikájában két vaskos fejezetet szánt a statisztikának és a politikának, végül a harmadikban egy új politikatudomány – az ő megfogalmazásában politikai filozófia – megalapozását adta. Lásd Au gust Ferdinand Lueder: Kritik der Statistik und Politik nebst einer Begründung der politischen Philoso phie vom Professor Lueder in Göttingen. Göttingen 1812.; A német egyetemi statisztika válságához lásd Garner, G.: Politische Ökonomie i. m. 380–388.
