Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Bodnár-Király Tibor: Államleírás és „a statisztika elmélete” a 18–19. század fordulóján
BODNÁR-KIRÁLY TIBOR 979 is használatban maradtak, a módszertani viták pedig nem eredményeztek lényegi átalakulást. 31 Az alábbi folyamatokról és benne a magyarországi recepció dinamikájáról a kutatás lényegesen eltérő képet alakított ki. Mint azt a statisztika magyarországi fejlődéstörténetével foglalkozó kutatások jelezték, az 1790 és 1848 közötti időszak nemcsak politikai, eszmei, hanem kulturális és tudományos értelemben is a folyamatosság jegyeit mutatta föl. A kutatás a statisztika 19. század eleji fokozódó politikai jelenlétét alapvetően a gazdasági és társadalmi együtthatókat középpontba állító reformmozgalom oldaláról értékelte. Keleti Károly az 1878-ban Fényes Elek felett mondott megemlékezésében a statisztika konjunktúrájának lehetséges okát a (pontos és használható statisztikai felmérések hiányából fakadó) nemzeti tudománnyá válás és a hazafias politikai ideológia metszéspontjában jelölte meg.32 A kutatásban gyakran hangoztatott megfogalmazás lényegében azóta is ugyanerre az utilitarista érvre hivatkozik, amikor a statisztika növekvő népszerűségére keresi a választ. Horváth Róbert egy korábbi cikkében a megkésett kapitalista gazdasági fejlődési modellbe történő becsatlakozás eszközeként tekintett a statisztikára, amely történetileg megelőzte a közgazdaságtan kialakulását. 33 Horváth Gergely Krisztián szöveggyűjteményének bevezető tanulmányában pedig amellett érvelt, hogy a statisztikai ismeretek a reformtörekvésekkel karöltve járultak hozzá az átalakulás útjában álló tudásdeficit meghaladásához.34 Szintén a tudás praktikus felhasználhatóságának társadalmi és gazdasági kontextusára reflektált Hidvégi Mária és Török Borbála Zsuzsanna közös kutatása, amely a reformkorban meginduló statisztikai diskurzust az ország Habsburg Monarchiába való integrációját elősegítő politikai, gazdasági, társadalmi reformok közös platformjaként értette.35 A recepció lehetséges dimenziói felől nézve ezen megálla pítások mind a tudományon kívüli megváltozott körülményekre mutattak rá, 31 Lindenfeld, D.: The Practical Imagination i. m. 131–132. 32 „Magyarország terra incognita volt. Azt hangoztatták ugyan ama kor emberei, hogy csak a külföld előtt volt az. Mi azonban bátran mondhatjuk, hogy saját fiai, saját vezérférfiai előtt is az volt. Bél, Korabinszky s a régiek el voltak felejtve, Schwartnert, németűl írván, kevesebben ismerték s részben Csaplovicscsal együtt, kinek topographiai archivum szintén németül jelent meg 1821-ben, elavultnak tekintették; Bielek statistikája pedig, ugyancsak németül, csak 1837-ben látott napvilágot. Igy a nagy többségnek a »Kistükör« volt összes földrajzi és statisztikai ismereteinek kútforrása.” Keleti Károly: Fé nyes Elek emlékezete. Bp. 1878. 7. 33 Horváth Róbert: A magyar statisztikai tudomány kialakulásának tudománytörténeti és tudományelméleti problémái I. Statisztikai Szemle 48. (1970) 1. sz. 73–75. 34 Horváth Gergely Krisztián: ’Statistica’ és a ’polgárisodás’ a reformkori Magyarországon. In: ’Honisme’ és ’statistica’, 1819–1848. Szerk. Horváth Gergely Krisztián. Bp. 2002. 9–32. 35 A hipotézisekhez lásd Mária Hidvégi – Borbála Zsuzsanna Török: Grundlage des modernen Regie rens. Wissensaggregierung und Wissenslücken der ökonomischen statistischen Werke in Ungarn, 1770–1848. In: Berechnen, Beschreiben: Praktiken statistischen (Nicht-)Wissens 1750–1850. Hrsg. Gunhild Berg – Borbála Zsuzsanna Török – Marcus Twellmann. Berlin 2014. 1–7.
