Századok – 2017
2017 / 5. szám - TUDÁSÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGON 1770–1830 - Bodnár-Király Tibor: Államleírás és „a statisztika elmélete” a 18–19. század fordulóján
BODNÁR-KIRÁLY TIBOR 977 Mint arra Schlözer is felhívta a figyelmet, a szerző nem az állam egységét, hanem annak alkotórészeit tekintette a leírás alapkategóriájának,24 ezzel pedig lehető sége nyílt arra, hogy a későbbi elemzéshez sorvezetőt kínálva több számadattal egészítse ki műveit. Vele szemben Gatterernél a Büsching és Achenwall koncepcióinak ötvözése volt megfigyelhető. A szerző így az egyes államok leírásánál (Individualstatistik ) megmaradt a statisztika hagyományos felosztásánál (föld, népesség, kormányzat), azonban a világstatisztika pragmatikus rendszerezéséhez már a geográfiát ajánlotta.25 A statisztika topográfiai megalapozása az empirikus tudományeszmény folytatása volt a rendszerezés más eszközeivel, amely nemcsak túlmutatott a szűk egyetemi szféra műfaji hagyományán, hanem jól illeszkedett a tudomány 18. században kibontakozó popularizációs tendenciáihoz is. 26 Az egyetem kulturális közegében a statisztikaelméletek nem minden esetben követték a „göttingeniek” szigorú iránymutatását. Ez látszódott például Eobal Toze (1715–1789) könyvében is, amely a statisztikai teljességet Gattererhez hasonlóan hozott anyagból – Achenwall és Büsching megközelítéseinek felhasználásával –, azonban az államtudomány rendszerére történő reflexió és a földrajzi leírás koncepcionális beépítése nélkül kívánta elérni. A poroszországi Bützow Egyetem történelemprofesszora a statisztikaelméletet tárgyaló bevezetésben az államleírás Conringra visszavezethető négyes felosztásából (föld, népesség, kormányzás, államcélok) indult ki,27 azonban nem tett lényegi különbséget társtu dományok között, és a történeti ismeretek hasznossága kapcsán is csak az állam jelen idejű leírását hangsúlyozta.28 A büschingi „szintetikus” kategóriák az álta lános európai viszonyokat tárgyaló különös részben kerültek elő, majd a szerző 24 Schlözer, A. L.: Theorie i. m. 25., 88–89.; Vö. Anton Friedrich Büsching: Vorbereitung zur gründli chen und nützlichen Kenntniß der geographischen Beschaffenheit und Staatsverfassung der europäischen Reiche und Republiken, welche zugleich ein allgemeiner Abriß von Europa ist. Sechste rechtmäßige und vermehrte Auflage. Hamburg 1784. 25 Johann Christoph Gatterer: Ideal einer allgemeinen Weltstatistik. Göttingen 1773. 36–40., 43., 47– 48.; Gatterer statisztika-koncepciójához lásd még Martin Gierl: Geschichte als präzisierte Wissenschaft. Johann Christoph Gatterer und die Historiographie des 18. Jahrhunderts im ganzen Umfang. Stuttgart–Bad Canstatt 2012. 160–180. 26 Charles W. J. Withers: Placing the Enlightenment: Thinking Geographically about the Age of Rea son. Chicago–London 2007. 87–111., 213–233. 27 A Conring-féle felosztás az arisztotelészi skolasztika paradigmájában az állam (status) helyzetét a forma – materia – finis – efficiens, illetve a két másodlagos ok ( causa loci , causa temporis ) határozta meg. Achenwallnál ezzel szemben az állam fizikai és természetes adottságaira, környezetére, a kormányzat alkotmányára (Regierungsverfassung ), valamint az állam céljaival összehangolt államérdekre került a hangsúly. A statisztika tárgyának később legelterjedtebb hármas felosztása Schlözertől származott, aki a vires – unitae – agunt hármasával magyarázta a tudomány feladatát. Az egyes koncepciókat összefoglalta Pasquino, P.: Politisches i. m. 146–151. 28 M. E. Tozen: Einleitung in die allgemeine und besondere Europäische Staatskunde. Erster Theil: von Europa überhaupt, Spanien, Portugal, Frankreich, Großbritannien. Dritte und verbesserte Auflage. Bützow–Schwerin–Wismar 1785. 4–5.
