Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Cseh Géza: Szapáry Gyula és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kapcsolata
1308 CSEH GÉZA szavazattöbbséggel ugyan, ám mégis a felirati javaslatot fogadták el. Mint Podmaniczky Frigyes báró naplójából utólag kiderült, Podmaniczky és Almásy Pál, Bethlen József, Kálóczy Lajos, Imrédy Lipót és Szapáry Gyula közreműködésével a szavazás eló'tt számos határozati párti képviselőt rávett csalással, fenyegetéssel, ha kellett, az emigráció állítólagos titkos utasítására való hivatkozással...”, hogy a felirati indítványra voksoljon. Bár az akció aligha nevezhető' tiszta ügynek, úgy tűnt mégis, szükséges ahhoz, hogy az uralkodó a nemzettel alkuba bocsátkozzon. A határozatiaknak végül sikerült módosítani a feliratot, melybó'l végül az uralkodó trónigényének feltétlen elismerését kihagyták. A szöveget Ferenc József felségsértó'nek tartotta és visszautasította, s így a Podmaniczky-csoport manőverei nem érték el céljukat.11 Miután az uralkodói ház és a magyar országgyűlés egyezkedése kudarcba fulladt, az önkényuralom részleges visszaállításával a megyei önkormányzatok működése is megszűnt. Heves és Külsó'-Szolnok vármegye 1861. november 18-ára összehívott közgyűlésének résztvevői már nem léphettek be a megyeházára, mivel az épületet a katonaság és a csendőrség szállta meg. Szapáry a megyeház eló'tt tartott rövid szónoklatában óvást emelt a törvénytelenség ellen. Majd a megyei képviselők, miközben a nép a himnuszt énekelte, Bartakovics érsek-főispán palotájába vonultak. A végül itt megtartott értekezleten határozatot hoztak arról, hogy a megyei tisztikar a további működését beszünteti, „... mert, ha egyetemesen tovább működik, vagy letett esküjét kell megszegnie, vagy haditörvényszék elébe kell hurcoltatnia.” Az újraéledő császári önkényuralom a megyei közigazgatás élére Földváry Jánost, a jászberényi törvényszék elnökét nevezte ki, akivel azonban Szapáry semmiféle együttműködést nem vállalt.12 Az 1861 és 1865 között eltelt évek Szapáry Gyula számára mégsem jelentettek teljes passzivitást a közéletben, jóllehet politikai-önkormányzati ügyekkel nem foglalkozhatott. 1863- ban az Alföldön pusztító aszály után nagyszabású segélyakciót indított Heves megyében mellyel a „nagy ínség”-tó'l szenvedő lakosság tömegeit juttatta kenyérgabonához. Ebben az időszakban következett be Szapáry magánéletében a legnagyobb változás. 1864-ben nőül vette Festetich Karolin grófnőt. Házasságukból hét gyermek született. Közülük öt érte meg a felnőttkort. Szapáry Gyula felesége a korszak legjelentősebb műpártolói közé tartozott, aki a festőket és más képzőművészeket vásárlásokkal és adományokkal segített.13 1865. október 9-én az alkotmányos viszonyok helyreállításáért megindult szervezkedés idején a Heves és Külső-Szolnok megyei bizottmányi értekezlet résztvevői Szapáry felhívására gyűltek össze Egerben, és ezen a tanácskozáson már ismét a függetlenségi érzelmű Bartakovics érsek, a vármegye örökös főispánja elnökölt. A megyei képviselők az 1848-as törvények értelmében központi 11 Magyarország története 1848-1890. 6/1. Szerk. Kovács Endre —Katus László. Bp. 1979. 685. 12 Szederkényi Nándor: Heves vármegye története IV. Eger 1893. 431—433.; Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1905. január 22. 1-2. 13 Graf Julius Szapáry i. m. 3-4.
