Századok – 2016
2016 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Siptár Dániel: Tóth Tamás: A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 18. századi megújulása Patachich Gábor és Patachich Ádám érsekek idején (1733-1784)
1090 TÖRTÉNETI IRODALOM halála alkalmából rendezett jelképes gyászszertartások politikai jelentőségéről szóló dolgozat következik (S. Mamone). A kora újkori nyugati világ egyik fontos szellemi és politikai központjának számító Rómában lezajló szimbolikus és valódi gyászszertartások híven tükrözték az európai nagyhatalmi viszonyok alakulását (M. Boiteux). A nagyszabású római ceremóniák zenei kíséretének fejlődése alapján következtetni lehet egy egységes uralkodói gyászmiserend kialakulása mellett a különféle nemzetek hatásaira is (G. zur Nieden). A Mark Hengerer nagy ívű tanulmánya meggyőzően bizonyítja, hogy a bécsi udvarban a korban egy jól működő rendszer szabályozta az európai uralkodók gyászszertartásait. Hasonlóan működött a franciaországi európai uralkodói gyászokról megemlékező rendszer is, amelynek fő színtere a párizsi Notre-Dame volt, és amely egyben egy nagyhatalmi stratégia részét is képezte (J.-M. Le Gall). A kötetet Gérard Sabatier és Mark Hengerer konklúziója zárja. A sorozat befejező kötetének felépítése, formai jellemzői és tartalma egyaránt megérdemlik az olvasó elismerését. A tanulmányokat itt is gazdagon ellátták a szerzők a releváns szakirodalmat tartalmazó bibliográfiákkal és nem hiányoznak a nélkülözhetetlen ikonográfiái mellékletek sem. A kötet végén szintén jól szerkesztett és könnyen használható személynév- és helységnévmutató található, amely erősíti a konferenciakötet kézikönyv jellegét. A nagy ívű európai körképből nyilván maradhat bőven hiányérzetünk is, talán az egyik legfájóbb a magyar szerzők és munkáik hiánya. Némileg kárpótolja a magyar vonatkozások iránt érdeklődő olvasót, hogy a szerkesztők a budapesti Szépművészeti Múzeum egyik emblematikus képét, Bartholomeus van Bassen I. Orániai Vilmos képzeletbeli ravatalát ábrázoló képét tették a könyv címlapjára. Tóth Ferenc Tóth Tamás A KALOCSA-BÁCSI FŐEGYHÁZMEGYE 18. SZÁZADI MEGÚJULÁSA Patachich Gábor és Patachich Adám érsekek idején (1733-1784) (A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 8.) Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) - Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány - Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (KFL), Budapest - Kalocsa, 2014. 494 o. A római katolikus egyházmegye-történetírás hagyományos, több évszázadra visszamenő műfaja a püspökéletrajzok gyűjteménye. Éppen úgy igaz ez a megállapítás a monumentális Gallia Christiana című francia munkára, amelynek első kiadása 1715-től kezdődően látott napvilágot, mint ahogy a Kalocsa-Bácsi Érsekség első monográfusának, az exjezsuita kalocsai kanonok Katona Istvánnak a Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae címen 1800-ban kiadott kétkötetes latin nyelvű művére. De még 1984-ben is a püspökök biográfiáit választotta műve rendező elvének az egri egyházmegye történetét összefoglaló Sugár István. A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 18. századi megújulása címet viselő munka tehát régi hagyományt követ azzal, hogy benne alapvetően Patachich Gábor (1733-45) és Patachich Adám (1776-84) kalocsa-bácsi érsekek életrajzát találjuk meg. Ahogyan azonban napjaink Egyháza üdvös módon törekszik ötvözni hagyományt és naprakészséget, az említett kötet szerzője, Tóth Tamás, a főegyházmegye papja és a Pápai Magyar Intézet rektora, egyben a Pápai Gergely Egyetemen egyháztörténelemből doktorált történész a biográfia ősi műfaját korszerű intézmény- és még inkább társadalomtörténeti szempontrendszerrel kombinálta. Azaz, miközben nem lépte túl a hagyományos értelemben vett egyháztörténelem határait, munkájában modern igényeknek megfelelő témafelvetéseknek is helyt adott. Ennek egyik megnyilvánulási formáját az érsekek életrajzának megfelelő pontjain elhelyezett betétek jelentik: egy-egy intézményről szólva nem egyszer annak felépítéséről, sőt történetéről is bő magyarázatot kap az olvasó. Hogy ezek közül csak egy kiemelkedőt említsünk, ilyen a két Patachich római tanulmányainak helyszínéről, a Collegium Germanicum et Hungaricumról szóló szakasz (73-78. oldal). A társadalomtörténeti szempont pedig még több formában megjelenik a kötetben. Egyfelől a szerző helyenként prozopográfiai módszerekkel élve statisztikai alapú összehasonlításokat végez, táblázatos kimutatásokat közöl személyek bizonyos csoportjairól (pl. a 18. századi kalocsa-bácsi érsekekről, a kalocsai szeminárium növendékeiről, az első kalocsai kanonokokról stb.), egyben azok szöveges értékelését is elvégezve. Ugyanígy nem feledkezik meg a püs
