Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
968 TEVELY ARATÓ GYÖRGY munkája lerakták a végvári társadalom legmobilisabb rétege, a várkapitányokat és fó'embereket adó jómódú köznemesi réteg kutatásának történeti alapjait. A szorosan véve magyarországi végvári családi pályamodellek legújabb monografikus tétele Tóth Hajnalka Gyöngyösi Nagy Ferenc 17. század végi vicegenerálisról szóló értekezése.6 Ehhez képest még szélesítette látókörünket egy sajátosan kétlaki szervitor család, a szlavóniai eredetű Budorok kiemelkedő tagjainak karrierjét vizsgáló, s a hagyományosan elhanyagolt horvát és szlavón területek korabeli társadalom- és hadtörténeti jelentőségét hangsúlyozó Pálffy Géza-féle tanulmány.7 A tárgyhoz tartozó forrásközlések közül ki kell emelni 16. századi dunántúli vonatkozásban Nádasdy Tamás és tiszttartója, Csányi Ákos Őze Sándor által kiadott levelezését,8 a 17. századra vonatkozóan pedig a szécsényi seregszék jegyzőkönyvének Szabó András Péter általi kiadását, amely a forrásszöveg mintaszerű feldolgozásán kívül a végvári társadalom rétegeinek föltérképezéséhez módszertani „világítótoronynak” használható életrajzi lexikont is ad.9 A 16—17. századi magyar nemességet csak a kerületi és végvidéki generálisi méltóságot viselő családok szervitori rendszerével együtt tárgyalhatjuk,10 ez volt ugyanis vidékenként a legjelentősebb karrierlehetőségeket kínáló intézményrendszer. A legújabb kutatások némi fényt vetnek a katonai hierarchiának és a főúri rendnek a vármegyéket és a politizáló köznemességet érintő hatásaira. A dunántúli nemesség szempontjából ebben a kérdésben élen járnak Varga J. János és Dominkovits Péter kutatásai. Nagyobbrészt az ő munkásságuk nyomán kialakulóban van egy olyan kép, amely szerint a 17. századi nemesi politizálást az egyre fölértékelődő vármegyére gyakorolt főúri hatás tekintetében érdemes vizsgálni, s ez az, ami elindítja és később önálló pályára állítja a rendszerbe integrálódó köznemesi családokat.11 Dominkovits mellett 6 Tóth Hajnalka: A Kanizsával szembeni végvidék Gyöngyösi Nagy Ferenc levelezése tükrében (1684-1690). Szeged 2013. A disszertáció imponáló forrásanyaga még nem jelent meg, itt olvasható: http://doktori.bibl.u-szeged.hU/1437/4/TothH.diszf%C3%BCgg.pdf (megnyitás 2015. május 30.) 7 Pálffy Géza: Egy szlavóniai köznemesi família két ország szolgálatában: A budróci Budor család a XV-XVIII. században. Hadtörténelmi Közlemények 115. (2002) 923-1007. 8 Őze Sándor: 500 magyar levél a XVI. századból. Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz, 1549-1562. Bp. 1996. 9 A szécsényi seregszék jegyzőkönyve (1656—1661). (Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 59.) S. a. r., az adattárat összeáll.: Szabó András Péter. A bev. tanulmányt írta: Pálffy Géza. Salgótarján 2010. 10 A kérdés két programműve: Szekfű Gyula: Serviensek és familiárisok. Vázlat a középkori magyar alkotmány- és közigazgatástörténet köréből. Bp. 1912. és Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a 16-17. századi dunántúli nagybirtokon. Bp. 1981. Az első' magyar udvartörténeti nagymonográfia: Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar fó'úr és udvara a XVII. század közepén. S. a. r.: Arató György — Nemes Gábor — Vajk Ádám. Gyó'r 2012. A probléma részletes historiográfiája: Uo. 8-14. 11 L. különösen Dominkovits Péter: A petóliázi Zeke család a 16-18. században. In: Vera (nem csak) a városban. Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére. Szerk.: Á. Varga László. H. n. [Debrecen] 1995. 15—21., Uő: Egy egy-generációs középbirtok és birtokosa: Kövér Gábor. Adalék Sopron vármegye XVII. századi birtokos társadalmához. Fons 9. (2002) Tanulmányok a 60 éves Gecsényi Lajos tiszteletére. 273—303., Uő: Familiárisi szolgálat — vármegyei hivatalviselés. Egy 17. századi Sopron vármegyei alispán, gálosházi Récsey (Rechey) Bálint. Korall.
