Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
TUROS MIKLÓS (1591-1656) 969 Gecsényi Lajosnak a Falussyak családi pályáját több nemzedéken át vizsgáló modellértékű, mélyfúrás jellegű publikációját* 12 is meg kell említenünk, akárcsak Hiller Istvánnak Eörsy Zsigmond Sopron vármegyei alispán szervitori jogállásáról írt tanulmányát.13 Ezek a tanulmányok a jómódú és vármegyei szolgálatot vállaló köznemesi famíliák többé-kevésbé eltérő pályamodelljeit kínálják, s nagyobbrészt megegyeznek abban, hogy valamely főúri udvarban is szolgálatot vállaló alakokat mutatnak be, hangsúlyozva, hogy a nemesi vármegye éppen ekkor megszilárduló autonómiáját nem választhatjuk le a kor valós társadalmi-hatalmi viszonyairól, mert a vármegyék vezérkarának személyi összetételét vizsgálva végsősoron eljutunk a nagybirtokosok udvaraiig. Azoknál a családoknál, ahol az egyéni vagy családi fölemelkedés záloga a katonai karrier volt, szintén a generalátusokba vagy a szervitori körökbe való beépülést hangsúlyozzák a szerzők. A vizsgált csoportok abban is hasonlítanak, hogy mindegyiknek a tagjai több-kevesebb, s már az indulásnál fölhasználható nemesi vagyonnal vagy politikai tőkével rendelkeztek, tehát a bene possessionati rétegének legalábbis alsó kategóriájába tartoztak. Ezért ragadta meg figyelmemet Pálffy Gézának egy 16. század végi pápai főtisztről, Hatos Bálintról írt tanulmánya,14 amely a társadalmi mobilitás szempontjából ismeretlenebb szempontokat is sejtet. Hatos Bálint predialista, tehát partikuláris nemesként a katonai pályára lépve országos nemességet szerzett, és katonai karrierjében egyre előrébb lépvén, családját is fölemelte. Halála után viszont családjának tagjai közül munkásságának nem akadtak folytatói. így Pálffy azt a következtetést vonja le, hogy Hatos Bálintnak és a hozzá hasonló, társadalmilag bizonytalan alapokon álló tehetséges személyiségeknek egyéni tehetségük, rátermettségük, nem kevésbé erőszakosságuk és a megfelelő körülmények teremtette kedvező föltételek adtak módot a kiemelkedésre, de az általuk elért eredmények megtartásához hozzájuk hasonlóan céltudatos és rátermett utódokra lett volna szükség. Ezek híján a család nem tudott megkapaszkodni a politizáló és jómódú nemesség között, és legjobb esetben is visszasüllyedt — persze immár országos neTársadalomtörténeti folyóirat 2. (2002: 9. sz.) 32—53., Uő: Egy 17. századi Vas vármegyei alispán: felsőkáldi Káldy Péter. In: Egy emberöltő' Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Szerk.: Mayer László - Tilcsik György. Szombathely 2003. 183-206., Uő: Földesúri familiáris, vagy megyei hivatalviselő? Bezerédy György soproni alispánsága (1655—1662). Fons 12. (2005) 127—161., Uő - Bilkei Irén - Kapiller Imre - Molnár András: Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményeiből 1477—1898. Arrabona - Múzeumi Közlemények 43. (2005) 319-337., Uő: A Kürtössy család a 17. századi Sopron vármegyében. Adalék a megyei nemesség összetételéhez, változásaihoz. In: Memoria rerum. Tanulmányok Bán Péter tiszteletére. Szerk.: Oborni Teréz - A. Varga László. Eger 2008. 143-155., ill. Dominkovits Péter - Pálffy Géza: Küzdelem az országos és regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16—17. században. (1-2.) In: Századok 144. (2010) 769-792., 1085-1120. 12 Gecsényi Lajos: Egy köznemesi család a 17. században (a Falussyak). In: Házi Jenő Emlékkönyv. Emlékkönyv Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa születésének 100. évfordulója tiszteletére. Szerk.: Dominkovits Péter — Turbuly Éva. Sopron 1993. 237—253. 13 Hiller István: Politikai környezetváltozás és alkalmazkodóképesség. Eörsy Zsigmond különös alispánsága Sopron vármegyében. Soproni Szemle 54. (2000) 5-18. 14 Pálffy Géza: Egy különleges nemesi karrier a 16-17. században. Hatos Bálint pápai vicekapitány és családja története. Pápa 2005.
