Századok – 2016
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sebők Richárd: Professzionalizáció az igazságszolgáltatásban a 18. században a Királyi Kúria köznemes bíráinak példáján
PROFESSZIONALIZÁCIÓ AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN A 18. SZÁZADBAN 951 adataiból legtöbbször hiányoznak a teljesen biztos személy-meghatározást elősegítö részletek, mint például a pontos születési idó', az apa neve. Ha esetleg az egyetemi adatok alkalmasak is lennének, nem biztos, hogy rendelkezésre állnak a más forrásból származó, családtörténeti jellegű összehasonlító adatok. Az eredmények az 1. táblázatban láthatók, melyben mind a tizenkét személy neve szerepel, akiket nagy valószínűséggel sikerült azonosítanom. Látható, hogy a legtöbben bölcsész baccalaureus képzésben vettek részt, és akik a nagyszombati egyetemre jártak, ők meg is szerezték a fokozatukat. Hrabovszky Antal és Melczer Mózes bölcsész magiszteri végzettséget is maguknak tudhattak, míg utóbbi az első éves teológiai tanulmányokat is megkezdte. Amennyiben a képzést nyújtó intézmények részéről vizsgáljuk az eredményeket, akkor elmondható, hogy a kúriai köznemes bírák nagyjából azonos arányban tanultak a hazai, a nagyszombati, illetve az osztrák területeken a bécsi, grazi egyetemen és a Pazmaneumban. Ha a Kúrián betöltött hivatalokat is megnézzük, akkor kirajzolódik, hogy az esetek közel felében ítélőmesteri tisztséget töltöttek be az egyetemi tanulmányokkal rendelkező bírák, és az eddigi adatok alapján nagy valószínűséggel két olyan személy legalább volt az adott korszakban, aki az ülnöki pozíció elfoglalása előtt egyetemi tanulmányokat folytatott. Utóbbiak közül Paluska Antal prágai jogi tanulmányait inkább szabályt erősítő kivételnek gondolom, ezt a meglátásomat erősíti az a tény, hogy amikor Paluska érseki ülnökként a Királyi Tábla királyi ülnöki pozíciójára pályázott 1724-ben, akkor jogi stúdiumait első helyen emelték ki — egyéb érdemei felsorolása mellett.41 A táblázat meglévő adatai mellett annak súlyos adathiányaira is érdemes ráirányítani a figyelmet, ami talán meglepő módon legalább olyan sok — ha nem több — mindent világít meg a vizsgált korszakról. Például a nagyszombati egyetemen a korabeli képzés rendszere miatt a fokozatot szerzett hallgatók 78%-a bölcsész baccalaureatus lett, míg — a fennmaradt források szerint — jogi doktori címig csak 3%-uk jutott. Ezt főként olyan személyek kapták, akik már az egyetem tanárai voltak, vagy nagy valószínűséggel ilyen pozíció várományosának tekintették őket.42 Futaky István is megerősíti ennek a tendenciának a létét egy külföldi példán, amikor a göttingeni „Juristen-Facultüf peregrinusairól azt állítja, hogy az előadásokon „általában más fakultáson folytatott tanulmányaik kiegészítése, látókörük kiszélesítése végett vettek részt, doktori vagy egyéb diploma megszerzésére nem törekedtek.”43 Szabó Béla, aki 16—18. századi magyar joghallgatók külföldi egyetemjárását vizsgálta, úgy vélte, hogy egyértelműen a „kivételek után kutatott”, hiszen a külhoni egyetemeken — nem kevés idő és pénz révén — megszerezhető jogi ismeretek kis mértékben voltak hasznosíthatóak a magyar gyakorlati jogéletben.44 41 MNL OL A 1 Magyar Kancellária Levéltára, Originales referadae 1724:30. 8-9. 42 Bognár K. - Kiss J. - Varga J.\ A Nagyszombati Egyetem i. m. 80. 43 Futaky István: Göttinga - A göttingeni Georg-August Egyetem magyarországi és erdélyi kapcsolatai a felvilágosodás idején és a reformkor kezdetén. (Felsó'oktatástörténeti kiadványok. Új sorozat 7.) Bp. 2007. 49. 44 Szabó Béla: Magyarországi joghallgatók külföldi akadémiákon a 16-18. században. Kérdések és eredmények. In: írástörténet — szakszerűsödés. A Hajnal István Kör velemi konferenciája 1992. szeptember 10-12. Szombathely 2001. 87-93.
