Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Lajtai L. László: Nemzeti eredetkérdések és historiográfiai viták. Hunfalvy Pál és a Századok
1160 LAJTAI L. LÁSZLÓ sajátossághoz, hogy a Századokban lehozott Hunfalvy-írások közel kétharmada (11 szöveg) kifejezetten arra az egyetlen, ám annál szövevényesebb kérdéskörre irányult, amely élete utolsó másfél évtizedében a leginkább foglalkoztatta: nevezetesen a románság eredetét és az azt tárgyaló egyre bővülő historiográfiát boncolgatta bennük,55 miközben részben ezekben is található más, érintőlegesen kapcsolódó problematika, illetve a más témáknak szentelt írásaiban is rendre előkerült a román etnogenezis kérdése.56 Hunfalvy persze az előbb felsorolt, látszólag kevéssé szaktörténészi írásaiban is az általa „ethnographiai”-nak nevezett kérdéskör tematikai csomópontjainak egyikét vagy másikat vette bonckése alá. A hazánkban járt finn hungarológus országismertetése ürügyén nemcsak a magyar nemzetkarakterre vonatkozó észrevételeket is érintette, hanem a finn-magyar nyelvrokonság és annak vélelmezett magyarságellenes osztrák kormányzati támogatása okán sajtópolémiába keveredett Kossuthtal.57 Herman Ottó nagymonográfiáját bemutatva a halászat és vadászatra vonatkozó szókincs alapján a magyar nyelv és ethnosz ugor eredetét látja újfent megerősítve, miközben társadalomtörténeti argumentációra támaszkodva veti el, hogy „a törzsökös magyar telepeken a halászság mindenkoron szabad volt.”58 Pesty Frigyes munkája apropóján a Akadémiától Sámuel-díjjal jutalmazott munka. Budapest, Hornyánszky Viktor könyvnyomdája. 1888. Ára 80 kr. Nagy 8-ad rét, 137 lap. Századok 22. (1888) 750-758. 66 Munkácsi Bernát összesítése szerint a román etnogenezis és történelem témakörében élete utolsó tizenöt esztendejében Hunfalvy harminchárom írást, köztük nem egy több száz oldalas német nyelvű monográfiát publikált. Ezekhez hozzáveendő' továbbá az 1867-ben a Nyelvtudományi Közleményekben, ill. 1872-ben a Pesti Naplóban publikált öt írása, melyek nagyrészt Robert E. Roesler írásait ismertetik. Munkácsi B.: Emlékbeszéd i. m. 96-105. Legutolsó papírra vetett sorai is e tárgykört gazdagították szó szerint értve, mivel halálos ágyán, élete utolsó óráiban is (a már csak Réthy László gondozásában kiadott) monográfiáján, Az oláhok történetén dolgozott. 56 Érdekes ellentmondás, hogy a hazai historiográfiai összefoglalók éppen a románok történelme és a velük kapcsolatos történetírás terén kifejtett, az életmű egésze szempontjából is fajsúlyos, a történészi/historiográfusi oeuvre vonatkozásában pedig döntő' súlyú teljesítményét nem szokták megemlíteni. E tekintetben kivétel egy lábjegyzet erejéig: Erős VModern historiográfia i. m. 346. 57 A Kossuth nevével való visszaélés történetét többen is feldolgozták (Frank Tibor: Egy emigráns alakváltásai. Zerffi Gusztáv pályaképe, 1820-1892. Bp. 1985. 61-63.; Domokos P. - Paládi-Kovács A. : Hunfalvy Pál i. m. 141-146Békés V.: Hiányzó paradigma i. m. 193—194), ezért itt csak a Hunfalvy történészi ítélőképességét kétségbe vonó kossuthi felvetésre adott válaszát emelném ki: „jól meg tudom különböztetni a kútfőket a véleményektől. Amazokkal igen is gondolok, ezekkel nagyon keveset töró'döm. A kútfőket, tehetségemhez képest, kutatom, bírálgatom, hogy belólök valami tudományost meríthessek: a véleményeket véleményeknek hagyom.” Hunfalvy P.\ Nyilatkozat i. m. 777. 58 Hunfalvy P.: Herman Ottó i. m. 228. „Szabad halász, azaz olyan, a ki a saját vizében maga számára, senkinek attól bért vagy adót nem adván, halászott, csak birtokos lehet vala. A birtokosok számát pedig a királyon és püspökökön, káptalanokon, birtokos szerzeteseken kivűl a magán, úgy nevezett, nemes birtokosok, a szabad királyi városok, a szabad kerületek, a Székelység és Szászság tették. Ezek lehettek szabad halászok is; más szabad halász nem
