Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE 659 cáfoló állításai alátámasztására „minden igyekezete daczára” egyetlenegy „újabban megismert” adatot sem tudott felhozni, majd hozzátette: „Nyugodt lélekkel állítjuk, hogy olyan körülményről, mely a magyar zsidó és a zsidóhitű kozár rokonság ellen beszélne, nincs tudomásunk eddig.”110 Közel negyedszázaddal később Lederer Sándor, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke hasonló határozottsággal vallotta: a zsidók részvétele a honfoglalásban „teljes történelmi bizonysággal bír és már ismételten bebizonyítást nyert”.111 Míg a honfoglalásban részt vevő kabarok zsidó hitűségét a békéscsabai neológ hitközség iskolaszéki elnöke, Révész Fülöp 1930-ban minden további magyarázat nélkül „történelmi tény”-nek minősítette,112 Munkácsi Ernő, a Pesti Izraelita Hitközség ügyésze és a Magyar Zsidó Múzeum igazgatója 1941-ben úgy ítélte, „végeredményben a tudomány mai álláspontja is Kohn feltevéseit igazolja”. A honfoglalást követő két évszázad során a magyar törvények azért nem tettek említést a zsidókról, ismételte Munkácsi a hajdani pesti főrabbi közel hetven évvel korábbi tézisét, „mert nem volt mit említeni róluk, hiszen semmi különbség köztük és a többi lakosok között nem létezett”.113 Történettudomány Hogy érzékeltessük e kijelentéseknek a valóságtól idővel mind elrugaszkodó ttabb jellegét, a kazárelmélet — nem zsidó felekezeti — tudományos recepciója felé kell fordulnunk. Eltekintve az 1871-től főispánként szolgáló, művészettörténeti írásai révén 1861-ben az Akadémia levelező tagjává választott, de valójában inkább műkedvelőnek tekinthető, a kazárelméletet Kohn Sámuel könyve előtt három évvel részletesen kifejtő Ormós Zsigmondtól,114 Kohn elméletét a történészszakma zöme a kezdetektől fogva határozottan elvetette, illetve gyakran egyszerűen ignorálta. A kérdéssel a legrészletesebben Kohn Sámuel könyvének recenzense, a középkorász és levéltáros Nagy Gyula foglalkozott. A Századodban közölt tizenegy oldalas kritikáját valójában kizárólag ennek a kérdésnek szentelte. Bírálatának lényege: amikorra a zsidó vallás valóban gyökeret verhetett a kazá110 Vajda Béla: A zsidók története Budapesten. Magyar-Zsidó Szemle 18. (1901) 167-168. 111 Lederer Sándor: Magyarok vagyunk. Ünnepi szózat. In: A Pesti Izraelita Hitközség fennállása 125-dik évfordulójának és a magyar izraeliták vallási receptiója 30-dik évfordulójának megünneplése. Pesti Izr. Hitközség, Bp. 1925. 12. 112 Révész Fülöp: Az izr. hitközség története. In: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Szerk. Korniss Géza. Körösvidék Nyomdája, Békéscsaba 1930. 239. 113 Munkácsi Ernő: Dr. Kohn Sámuel történeti munkáinak jelentősége napjainkban. In: Emlékkönyv néhai Dr. Kohn Sámuel pesti főrabbi születésének századik évfordulójára. Szerk. Lőwinger Sámuel. Neuwald Illés Utódai Könyvnyomda, Bp. 1941. XXIII., XXV A kazárelmélet kései, amennyire a szerző cionista meggyőződését tekintve meglepő, annyira kritikátlan átvételére lásd Raphael Patai: The Jews of Hungary: History, Culture, Psychology. Wayne State University Press, Detroit 1996. 28-29. 114 Ormós Zsigmond: Arpádkori művelődésünk története. Athenaeum, Bp. 1881. 342-344. Ormós fejtegetéseinek konklúziója: „Bizonyos, hogy a kozárok azon törzsében, mely Árpádnak Pannóniába jövetelekor, ősi honát elhagyva, a magyarokhoz csatlakozott, a zsidó hit követői nagyobb számmal voltak.” Uo. 344.
