Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
660 KONRÁD MIKLÓS roknál, a magyarok már régóta a Kárpát-medencében éltek, elszakadva régi szövetségeseiktől. Nagy Gyula ellentmondást nem tűrő konklúziója: „A honfoglaló magyarok zsidósága merő hypothezis, melynek semmi komoly históriai alapja nincsen, s a miből egyáltalán semmi sem következik; oly kérdés, melynek tárgyalása teljesen hiábavaló, s beléerőszakolása nemzetünk őstörténeteibe egészen ok nélkül való dolog.”115 Az elutasítók sorában időrendben Pauler Gyula következett, aki 1893-ban és 1900-ban kiadott könyveiben Kohn Sámuel elméletére — elvetőleg és Nagy Gyula érvelését átvéve — csak a lábjegyzetekben utalt.116 Venetianer Lajos 1922-ben megjelent apologetikus munkáját szintén a Századokban 1923-ban recenzeáló Török Pál egy új — azóta mindmáig ismételt — érvvel járult hozzá a vitához. Sem Kohn Sámuel, sem az elméletét kritikátlanul átvevő, Nagy Gyula bírálatát ignoráló Venetianer Lajos nem gondolt arra, mily „merész dolog azt következtetni, hogy zsidók lettek volna éppen a kabarok- akik a zsidó valláson levő khagán ellen föllázadtak!” Amint általában a kazár harcosok, a kabarok is feltehetően a muzulmán hitet vallották.117 Egy évvel később Karácsonyi János — úgyszintén Nagy Gyula nyomdokain járva és Kohn Sámuel művének említése nélkül — három sorban végzett a kérdéssel: a magyarok már azelőtt elhagyták a kazár birodalom térségét, hogy a zsidó vallás elterjedt volna a kazárok között.118 Bár a kazárelmélet recepciójával foglalkozó szerzők Marton Ernővel kezdve gyakran hivatkoztak Hóman Bálint álláspontjára, ez inkább Hóman történészi-közéleti szerepe jelentőségével magyarázható. A Szekfű Gyulával írt, először 1928-ban, majd bővített kiadásban 1935-ben kiadott Magyar történetben e kérdést illetően roppant szűkszavúnak mutatkozott. Amikor a besenyők végzetes támadása elől a magyarok „Meotisz-parti hazájukat” elhagyva továbbköltöztek nyugat felé, „velük menekült a kazár kagán népének a zsidó uralkodóosztállyal elégedetlen, lázongó töredéke, a kabarok (= lázadók) három harcias törzse”. Hóman a kérdést ezzel el is intézte, az olvasóra bízva a kimondatlan logikai következtetést: a „zsidó uralkodóosztály” ellen fellázadó kabarok nyilván nem vallották a zsidó hitet.119 Ha csupán érintőlegesen és Kohn Sámuel neve említése nélkül, Hóman ekkor legalább véleményt nyilvánított a kazárelméletről. Egy 1912-ben megjelent, a honfoglaló törzsek letelepedését vizsgáló tanulmányában ennyit sem tett. Bár cikkében a kazároktól elszakadt kabarokkal is foglalkozott, Kohn téziséről nem vett tudomást. A honfoglaló magyarság kialakulása című, 1930-ban 115 Nagy Gyula-. A zsidók története Magyarországon [...] írta dr. Kohn Sámuel [...]. Századok 18. (1884: 10. sz.) 884-894. Az idézet a 893-894. oldalakon. 116 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I. Magyar Tudományos Akadémia, Bp. 1893. 579.; Uő: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Magyar Tudományos Akadémia, Bp. 1900. 135-136. 117 Török Pál: Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig [...]. Századok 57. (1923: 1-6. sz.) 179-182. Az idézet a 180. oldalon. 118 Karácsonyi János: A magyar nemzet őstörténete 896-ig. Szent László-Nyomda, Oradea- Mare Nagyvárad 1924. 58. 119 Hogy a kabarok milyen vallást követtek, erről Hóman nem szólt. Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet. Második bővített, teljes kiadás. I. írta Hóman Bálint. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1935. 69. Az 1928-as kiadáshoz képest Hóman itt csak egy apró változást eszközölt, a kabarok említése után beékelve a kifejezés vélt jelentését: „(= lázadók)”.
