Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon
350 GYÖNGYÖSSY MÁRTON várospolitikája ellenére a négy püspöki székhely közül három város (Veszprém, Pécs, Várad) komolyabb gazdasági erőt képviselt, a negyedik (Gyulafehérvár) már korábban elsorvadt. A városiasság ellenére a pénzverdék valószínűsíthetően mindenütt a püspökvárban (in castro) keresendők, ahogy Veszprém esetében erről írott forrás is beszámol.30 1443-ban értesülünk arról, hogy I. Ulászló engedélyezte Gatalóci Mátyás veszprémi püspöknek, hogy Bodó Gergellyel együtt — aki Újlaki Miklós familiárisa volt, és megbízható, szemben az anyagias püspökkel — a király nevére pénzeket veressen. Később, amikor Bodó testvére, Miklós, veszprémi segédpüspök lett, ő is részesült a pénzverés hasznaiból.31 A verdejegyek alapján — ame147/148. típusból egyébként ismeretes Alsólendván (A-B: Mzz. 140-1), Brassóban (D-S: Mzz. 140-2) és Kolozsvárt (K-A: Ujszászi Róbert: I. Ulászló király ismeretlen verdejegyű kolozsvári dénárja. Az Erem 67. (2011: 1. sz.) 1-3.) vert példány is, tehát nem tekinthető kizárólagosan „püspöki veretnek”. Ujszászi Róbert Pohl Artúr elméletét a püspöki pénzverésekről megalapozatlannak tartja: Uő: Pénzverés^i problémák i. m. 71., Uő: Egy elfeledett verdejegyű Albert dénár. Felvetések a 15. századi pozsonyi pénzverés kérdéséhez. Az Erem 63. (2007: 2. sz.) 9. (23. jegyzet), Uő: I. Ulászló király kolozsvári dénárja i. m. 2. 30 Huszár Lajos: Pénzverés Veszprémben a XV században. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (1964) 199., Mályusz E.: Zsigmond király i. m. 150., 154. Pécs esetében a város gazdaságijelentőségére utal, hogy a pénzüzletekkel foglalkozó Simon de Talentis és testvére a 14. század végül pécsi polgár lett, családjuk a következő évszázadban is itt élt: Lederer Emma: A középkori pénzüzletek története Magyarországon (1000-1458). Budapest, 1932. 164., Petrovics István: Dél-dunántúli és dél-alföldi városok kapcsolata Felső-Magyarországgal a középkorban. In: Bártfától Pozsonyig. Városok a 13-17. században. Szerk. Csukovits Enikő - Lengyel Tünde. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 35.) Budapest, 2005. 142. Pécs középkori jelentőségéhez, legutóbb: Fedeles Tamás: Város a Mecsek lábánál. Pécs középkori városszerkezete és térhasználata. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv 4. (2009) 99-121. Nagyvárad késő középkori jelentőségéhez: Szende Katalin: „Civitas opulentissima Varadiensis”. Püspöki székhely és városfejlődés a középkori Váradon. In: Nagyvárad és Bihar a korai középkorban. Tanulmányok Biharország történetéről 1. Szerk. Zsoldos Attila. Nagyvárad, 2014. 113-127. 31 A veszprémi püspöki pénzverés: Huszár L.: Pénzverés Veszprémben i. m. 199-204.., Pohl A: I. Ulászló király i. m. 53-55. Gatalóci Mátyás, aki Vitéz János nagybátyja volt, fontos egyházi és világi tisztségeket töltött be, veszprémi püspöksége (1440-1457) előtt pécsi prépost (1428-1437), váci püspök (1438-1439) volt, 1424-1433 között titkos alkancellár, majd 1438-1439-ben alkancellár, 1439-ben főkancellár is: Mályusz E.: A magyar rendi állam i. m. 579-580., 584., Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek. (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése II.) Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (1964) 182. (48. jegyzet), 183. (65. jegyzet), Mályusz E.: Zsigmond király i. m. 145., 233., Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. I. 78., II. 82., Fedeles Tamás: Két 15. századi pécsi prépost. In: Fedeles Tamás: Püspökök, prépostok, kanonokok. Fejezetek Pécs középkori egyháztörténetéből. (Capitulum V) Szeged, 2010. 33-36. A veszprémi pénzeken megjelenő egyik jegy — két keresztezett buzogány — talán Gatalóci címere lehetett. Mivel sírköve töredékesen maradt fenn (Tóth S.: Veszprémi sírkőtöredékek i. m. 170-177.), címerét nem ismeijük. Bodó Gergely: Elekes L.: Hunyadi i. m. 311., Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. ü. 38., Kubinyi András: Mátyás király. (Tudomány - Egyetem) [Bp. 2001.] 48., 56. Gatalóci püspök 1443-ban megállapodást kötött Bodó Miklós bácsi (későbbi fehérvári) préposttal (Veszprém, 1443. június 1.: „...ceterum quod prefatus dominus Mathias Episcopus habeat potestatem cudendi monetam pariter cum Gregorio Bodo in Castro Wesprimiensi, de cuius prouentibus possit defendere et conseruare Castrum Wesprimiense, quo ad suam partem, ipsum contingentem, si huiusmodi cusio monete succedet in ipsum Nicolaum Bodo coadiutorem, tunc et ipse simile faciat itidem... ”: Huszár L.: Pénzverés Veszprémben i. m. 199., Pohl, A.: Die Grenzlandprägung i. m. 166.), amelynek értelmében Bodó a koadjutora lett, és a püspökség jövedelmeinek felét megkapta (így a pénzverésből származó haszonból is részesedett), viszont intéznie kellett a püspökség birtokpereit, gondoznia várait stb.: Elekes L.: Hunyadi i. m. 275., Tóth S.: Veszprémi sírkőtöredékek i. m. 183. (57-59. jegyzet). Érdekes,
