Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
970 TEVELY ARATÓ GYÖRGY mesként — a partikuláris nemesség területileg korlátozott joggyakorlatába. A modell rámutat arra, hogy a vitézlő renden futó karrierek a hagyományos rendi struktúrában való gyors és kedvező fölemelkedés lehetőségeit tartogatták. Fölhívja továbbá a figyelmet arra a képlékeny határra, amelyet a nemesség és a jobbágyság között éppen a mezővárosi kiváltságolt félszabad rétegek vagy a nemesi jogaikban korlátozott partikuláris nemesség csoportjai nem engedtek megszilárdulni. Ennek a folyamatnak, vagyis a köztes rétegek koraújkori mobilitásának a vizsgálata hozzásegít a vitézlő rend és a nemesség társadalmi szerepének megítéléséhez, a valóságoshoz közelebb álló történeti társadalomképnek a megformálásához. Ezzel a gondolattal vágtam neki egy saját korában hasonlóan sikeres, folytatásában pedig hasonlóan leívelő pálya, Túrós15 Miklós kiskomári vajda, hadnagy és vicekapitány karrierje vizsgálatához.16 A módszer és a párhuzam adott, a helyzet azonban némileg különbözik. Túrós vélhetően mezővárosi parasztpolgárként, tehát jobbágyként kezdte karrierjét a Dél-Dunántúl legveszélyeztetettebb végvárában, Somogy megye egyetlen magyar kézen megmaradt, és oly sok somogyi famíliának menedéket adó erősségében: Kiskomáromban. 15 A szakirodalomban Túrósnak, Túrósnak és Túrósnak egyaránt átírt nevet a forrásokban döntó'en az elsó' változatban találjuk meg. A név többféleképpen etimologizálható: a túrós lovakat gyógyító személyt és a tejtermék-különlegességet eló'állító mesterembert is hasonlóan hívták. Analogikusán: Mizser Lajos: Családnevek Cserépfaluban (1700—1974). In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002) 330., Bogdál [a cikkben tévesen Bodgál!] Ferenc: Kovácsok lógyógyítása. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. Annales Musei [!] Miskolciensis de Herman Ottó Nominati 10. (1971) 405., Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete I—II. Szeged 1976-77. 105. Közepesen gyakori névről van szó, korszakunkban egyaránt eló'fordul a Dunántúlon és a tiszáninneni részeken. A név helyesírásához, megközelítóleges ejtéséhez és talán a család származásához is közelebb hoz Túrós Miklósnak Kiskomáromban 1646. december 10-én kelt, Bessenyey István főkapitánynak küldött levelén található pecsétábrája: a címerpajzs nélküli pecsétképen két szál virág között és T. A. [!] monogram alatt egy patkó és egy patkószög képe vehető' ki (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára [a továbbiakban MNL OL] Magyar Kamara Archívuma, Missiles E 204. Nr. 47. Túrós Miklós Bessenyey Istvánhoz. Komár, 1646. december 10. Ebből arra következtetek, hogy a pecsét tulajdonosa — vélhetően a nemeslevélben szereplő Túrós András — lócsiszársággal, lógyógyítással, a túrós állatok kezelésével is foglalkozott, legalábbis családjának ezt a mesterségét címerábrájában fönntartotta. Ennek alapján a vezetéknév mai alakja Túrós lenne, és nem Túrós. L. még alapvetően: Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. század. Bp. 1993. Túrós-szócikk. 16 Túrós nem ismeretlen a magyar koraújkor-kutatásban. Nevét elsősorban Felsmann Jószef: Mányoki levelek a tizenhetedik századból. Bp. 1913. alapján szokták emlegetni — ennek kapcsán is Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp. 1981. 186. és Uő: Magyar intézmények a török hódoltságban. Bp. 1997. 191-193., 339.; Molnár Antal: Kiadatlan mányoki levelek a 17. századból. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok - Regnum. 17. (2005: 1—2. sz.) 193—204. és Uő: Molnár Antal: A bátai apátság és népei a török korban. Bp. 2008. 34., 71., 129.; valamint Pálffy Géza: Egy különleges nemesi karrier a 16—17. században. Hatos Bálint pápai vicekapitány és családja története. Pápa 2005. 93. —, mint a dél-dunántúli hódoltsági adóztatás egyik rettegett figurájáét. L. továbbá Méhes Péter: Egy végvár hétköznapjai. Élet a kiskomáromi várban Túrós Miklós vicekapitány (1642-1658) leveleinek tükrében. In: Hagyomány és megújulás. Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében. Szerk.: Veres Gábor - Berecz Mátyás. Eger 2008. 213- 228. A lassan toposszá váló példa mögött szerintem meglehetősen egyoldalú forrásanyag áll. A hódoltsági adóztatás kérdése mellé kívánkoznának Túrós személyes, alig-alig ismert levelei és részben földolgozott családi levéltára. Ezeknek alapján talán árnyalhatjuk a vérszomjas és kegyetlen portyázó hajdúként ábrázolt Túrós Miklós megítélését.
