Századok – 2016
2016 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Dóra: Az ecsedi udvar. Szervitori hivatás és kapcsolatrendszer Báthory István famíliájában
914 KOVÁCS DÓRA 2. Katonai réteg Az, hogy a 16. századtól kezdó'dó'en a Magyar Királyság és Európa elitjének helyzete ellentétes irányba mozdult el, éppen annak eredménye, hogy a török által folyamatosan veszélyeztetett területek magyar birtokos urai magánhaderejük megszervezésével, váraik, kastélyaik, udvarházaik megerősítésével a hatalom egyre erősebb pilléreivé váltak és egyre nagyobb személyes befolyásra tettek szert.7 Nem meglepő tehát, hogy a korszak leggazdagabb földesurainak, dominuszainak famíliáiban a katonai szervitorok kiemelt jelentőséggel bírtak. Nem volt ez másképpen ecsedi Báthory István esetében sem, akinek katonai szolgálatot teljesítő szervitorai közül többen az országbíró főemberei közé emelkedtek. Ugyan Báthory birtokainak túlnyomó része nem közvetlenül a hódoltsági határ mentén helyezkedett el, mégis, a felső-magyarországi országrész pozíciójából adódóan az országbíró jószágai állandó hadi veszélynek voltak kitéve az oszmán hadsereg, tatárok vagy éppen hajdúk betörései, fosztogatásai miatt.8 A hatékony védelem megszervezése Báthory számára tehát nemcsak országbírói és főispáni minőségében, hanem az ország leggazdagabb földbirtokosaként is kulcsfontosságú volt. Az országbíró katonai szervitori körének teljes körű feltérképezése a megfelelő források és alapkutatások híján lehetetlen vállalkozás. Minthogy sok esetben csak szórványadatok állnak rendelkezésre, dolgozatom megírása során csupán ezekre, illetve az ország egyéb területeiről — elsősorban a Nyugat-Dunántúlról — származó párhuzamokra támaszkodhattam.9 Már ezek is elegendőnek bizonyultak azonban ahhoz, hogy körvonalaiban kirajzolódjon ecsedi Báthory István famíliájának katonai szervitori rétege. 7 Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XVT-XVII. századi dunántúli nagybirtokon. Bp. 1981. 8. 8 Ez utóbbi különösen érzékenyen érintette az országbírót. Az 1601. január 13-i Szatmár vármegyei nemesi közgyűlésen, Domahidán nyilvánosságra hozták a hajdúkról szóló határozatot, amelynek értelmében ecsedi Báthory István a megye főispánjaként vállalta a „tolvaj módra csavargó” hajdúk megfékezését, „gonoszságuk kiirtását”. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az úgy elintézéséhez Szabolcs vármegye „nemessége egyetemének egyesített erejét” és saját katonái segítségét is felajánlotta. (MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára/Közgyűlési jegyzőkönyvek, Szatmár vármegye föl. 93—94, a továbbiakban: SzSzBML IV. A. 501.a). A hajdúkról szóló határozat magyar fordítását 1. Regeszták Szatmár vármegye jegyzőkönyvéből 1593. május 1. — 1616. augusztus 6. Szerk. Balogh István. Nyíregyháza 1986. Az országbíró hajdúkkal való kapcsolatához adalékokat szolgáltatnak még a végrendelet kiszólásai is, példaként: yyAz udö igen haborru, az e iozagom pedig mindeneknek inkab puztitatik az en uram hadatoll, az en iambor zolgalatomnak ez az bechölleti es recompensaya."h. Végrendelet i. m. 27. 9 Gondolok itt elsősorban Iványi Emma Libercsey Mihályról szóló munkájára. L. Iványi Emma: Egy XVII. századi várkapitány (Libercsey Mihály, 1612-1670). In: Mályusz Elemér Emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Éva — Fügedi Erik — Maksay Ferenc. Bp. 1984. 173-187. és a Batthyány Ádám monográfiában szereplő katonai szervitorok bemutatására: Koltai A. : Batthyány í. m.
