Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barta M. János: Csáky István (1635-1699) és a Politica philosophiai okoskodás
894 BARTA M. JÁNOS király pártfogásával ,15 A később Csehországban sikeres pályát befutó, 1691-tól az alkancellári tisztséget betöltő Scheidler a munkát Johann Hartvig von Nostitz (1610-1683) cseh kancellárnak ajánlotta, az ő portréja volt látható Scheidler tézislapján is.16 A választás nem véletlenül eshetett rá, hiszen amellett, hogy a cseh politikai életben egyértelműen meghatározó figura volt, már ekkor a bécsi udvar tágabb tanácsadói köréhez tartozott.17 Magyarországi vonatkozásai miatt érdemes kiemelni, hogy Wenzel Eusebius von Lobkowitz főudvarmester megbízásából Nostitz a Gubernium magyarországi bevezetését előkészítő bizottságnak is tagja lett Johann Paul Hocher udvari kancellár és a Titkos Konferencia jegyzőkönyveit vezető Christoph Abele mellett. Ezt követően a már 1660-as években is a Titkos Tanács magyar referenseként működő császári tanácsossal, Róttál Jánossal együtt mint királyi biztos a Gubernium elnökének, Johann Caspar von Ampringennek a beiktatásán is jelen volt 1673 márciusában.18 A címlap szerint a vizsga elnöke Georg Weiss (1636—1687) jezsuita professzor, a filozófia doktora volt.19 A kortársak őt tekinthették a mű valódi szerzőjének, erre utal legalábbis, hogy a kassai jezsuita rendház fennmaradt könyvtárjegyzékén is az ő nevét tüntették fel az összeírok az 1670-ben megjelent munka mellett.20 1786-ban megjelent művében Franz Martin Pelzel a Nexus philosophiae theorico-politicae mellett még három másik munka szerzőjeként jelölte meg a prágai, majd az olmützi egyetemen is rektorként működő, 1687 februárjában elhunyt Weisst.21 A Csáky-féle változatokhoz képest a Nexus philosophiae theorico-politicae 1670-es kiadása jóval terjedelmesebb, minthogy ebben nem csupán az egyes 15 [...] quas faventibus auspiciis sacratissimi, augustissimi, et invictissimi Roman: Imperatoris Leopoldi, Germaniae, Hungáriáé, et Boemiae, etc. Regis Felicissimi:In Aula Universitatis Carolinae publice propugnandas suscepit Perillust: ac Gen: D. Ferdinandus Christophorus de Scheidlern, Eques Boemus. [...] Typis Universitatis Carolo-Ferdinandeae in Collegio Societatis Iesu ad S. Clementem. Nexus 1670. 1. a címlapot. 16 Gustav Edmund Pazaurek: Carl Screta, 1610-1674: Ein Beitrag zur Kunstgeschichte des XVII. Jahrhundertes. Prag 1889. 100. 17 Nostitz ugyan 1665 márciusában és októberében is ott volt a Titkos Konferencia ülésén, részvétele azonban 1676. augusztus 18-tól vált rendszeressé az üléseken. Stefan Sienell: Die Geheime Konferenz unter Kaiser Leopold I. Personelle Strukturen und Methoden zur politischen Entscheidungsfindung am Wiener Hof. (Beiträge zur neueren Geschichte Österreichs 17.) Frankfurt am Main [etc.] 2001. 168-169. 18 Károlyi Árpád'. A magyar alkotmány folfüggesztése 1673-ban. (Értekezések a Történeti Tudományok koréból. 11. 1883—1884) Bp. 1883. 24., 62—65. 19 Praeside Reverendo ac Doctiss: Patre, P. Georgio Weis, e Societate Jesu, AA. LL. et Philosophiae Doctore et Professore ordinario. Nexus 1670.1. a címlapot.; Georg Weiss talán azonos azzal a Georgius Weiss jezsuita misszióssal, aki korábban a Forgách család szolgálatában állt. Vö. Kovács Eszter: Forgách Miklósné Bossányi Eszter életrajza Bohuslav Balbín Bohemia Sanctájában. Magyar Sión 45. (2009) 71. 20 Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig I. Adattár XVII-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 17/1. Szerk. Keserű Bálint - Monok István - Varga András. Szeged 1992. 82. 21 A következő' három műről van szó: Opuscula Physica de Coelo, Mundo, Meteoris et anima. Prága 1666.; Aristoteles ex Euripo emersus, seu ex Gemina [Genuina] Aristotelis Philosophia discursus Mathematici, Ethici, Politici etc. Prága 1672.; Gloria Universitatis Carolo-Ferdinandae. Prága 1672.; 1. Franz Martin Pelzel: Boemische, Maehrische und Schlesische Gelehrte und Schriftsteller aus dem Orden der Jesuiten von Anfang der Gesellschaft bis auf gegenwärtige Zeit. Prag 1786. 83-84.
