Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bagi Zoltán Péter: Az 1594. évi regensburgi birodalmi gyűlés. A török segély kérdésének tárgyalása
878 BAGI ZOLTÁN PÉTER A háború sikeres megvívásához természetesen a birodalom hozzájárulását is számításba vette az uralkodó. A propozícióban arra kérte az összegyűlt rendeket, hogy rövid határidón belül, a megfelelő gyűjtőhelyeken (Mahlstatt), a forgalomban lévő birodalmi érmékben hiánytalanul fizessék be az Oszmán Birodalom elleni harcra szánt segélyt. Az előterjesztés összeállítói kiemelték, hogy az eddigi támogatás nem lesz elegendő a megsokszorozódott költségek miatt, hiszen a háború kitörése óta nem csupán az Adriai-tengertől Erdély határáig nyúló végvárvonal finanszírozását kellett megoldania az udvari hivataloknak, hanem a három különböző hadszíntéren (horvát-szlavón, alsó- és felső-magyarországi) bevetett seregek ellátását, valamint ezen egységek utánpótlásának és tüzérségének biztosítását is. Utaltak arra is, hogy ebben az évben a hadműveletekben részt vevő hadak létszáma nem megfelelő, így a birodalmi rendek segélyéből egy hatvanezer fős hadsereg kiállítását tervezi az uralkodó.36 Ezért a császári oldal, az irat tanúsága szerint, konkrét összeg megnevezése nélkül azt kívánta, hogy a békeidőben még a végvárrendszer kiadásainak fedezésére sem elegendő Römermonat helyett inkább néhány évre Gemeiner Pfennigben adják a birodalom rendjei támogatásukat, "... amely senkit sem terhel meg vagyonán fölül és ezelőtt is a Birodalomban szokásban volt.”36 37 A rendek segélyén túl a propozíció javaslatot tett két birodalmi segélyezési formára is. Egyrészt vasárnapokon, ünnepnapokon és egyéb más alkalmakkor a plébánosoknak, illetve a prédikátoroknak arra kellett felszólítaniuk a híveket, hogy a háborúban szükséget szenvedett vagy nyomorékká lett katonákat alamizsnáikkal támogassák, amelyeket a templomban egy kijelölt ládában gyűjtöttek össze. Másrészt az ifjú birodalmi fejedelmeket, grófokat, urakat, valamint a magukban elhivatottságot és természetesen bátorságot érző polgárokat arra ösztönözték, hogy saját költségükön vonuljanak az Oszmán Birodalom elleni háborúba.38 Az előterjesztés beszámolt arról is, hogy a birodalom rendjeinek segélye mellett, az udvar tárgyalásokba bocsátkozott külföldi uralkodókkal, hogy támogatásukat kérje. A pápai udvarról, a spanyol, a svéd, a dán, a lengyel királyról, a moszkvai nagyfejedelemről, valamint néhány itáliai fejedelemről tett említést az irat.39 Emellett a császár a birodalmi segély felosztásánál figyelmen kívül hagyott szabad lovagság, illetve a Hansa-városok hozzájárulásának megszerzését is tervbe vette.40 Az udvar a török kérdéssel foglalkozó rész utolsó cikkelyében elismerte, hogy mivel 1587 óta a birodalmi segély kifizetése megszűnt, ezért a gyűlés ide36 Császári propozíció, 1594. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91. Föl. 32r-33r. 37 “...der niemenden vber vermögen beschwert vnd Zuvor auch im Reich gebrauchig gewesen...” Császári propozíció, 1594. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91. Fol. 33r-v.; Koller, Leopold: Studien zur Reichskriegsverfassung des Heiligen Römischen Reiches in der Neuzeit. Dissertation zur Erlangugng des Doktorgrades an der philosophischen Fakultät der Universität Wien. Wien 1990. 325. 38 Császári propozíció, 1594. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91. Fol.33v—34v. 39 Császári propozíció, 1594. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91. Fol.: 34v-35r.; Az európai hatalmak részvételéről a tizenöt éves háborúban: Niederkorn, J. P.: Die europäischen Machte i. m. 183-498. 40 Császári propozíció, 1594. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 91. Föl. 35r.
