Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
ORVOSOK A HIVATAL SZOLGÁLATÁBAN 855 tok nyomán átfogó képet alkossanak. Az adatgyűjtéshez, a jelenségek megfigyeléséhez és leírásához szükséges irányelveket Bécsben, a legfelsőbb szinten, az idők folyamán egyre inkább a standardizálás irányába mutató kritériumok mentén fogalmazták meg. A magyarországi gyakorlati alkalmazás és kivitelezés során azonban az egészségügyi adminisztráció fentebb ismertetett differenciálódásának mértékében egyre nagyobb teret kaptak azok a tartalmi és formai módosítási javaslatok, amelyek a rendszer egyik fontos tartóoszlopát képező' pesti orvosi fakultáson kerültek kidolgozásra. A physicus-orvosok éves egészségügyi jelentéseinek felépítése, tartalma, hoszszúsága alapvetően a jelentést végső formába öntő orvos szorgalmától, elkötelezettségétől, szakmai felkészültségétől függött. Valójában csak az 1780-as évek közepétől kezdtek egységes táblázatokat alkalmazni orvosi topográfiai, járványügyi, állategészségügyi, orvosi rendészeti megfigyeléseik rögzítésére, és az egészségügyi ellátórendszerben tevékenykedő különböző rendű-rangú szereplők munkavégzésének, szakmai tudásának, magatartásának minősítésére. II. József uralkodását megelőző évtizedekben a physicus-orvosok hálózatának a század közepétől induló lassú, fokozatos kiépülésével párhuzamosan a Helytartótanácshoz befutó orvosi jelentések ad hoc-jelleggel, egy-egy rendkívüli esemény, többnyire embert, állatot pusztító járványos megbetegedések kapcsán készültek, vagy a kuruzslók elleni küzdelemhez kötötten a különböző rendű-rangú gyógyítók egyedi, problematikusnak ítélt eseteit taglalták. Ezekben a jelentésekben az orvosok — részletes, a tartalmi elemek tagolására vonatkozó formai instrukciók híján — egyéni megoldásokat alkalmaztak, s többnyire hosszabb-rövidebb folyó szöveg formájában összegezték megfigyeléseiket. Az 1770. évi Egészségügyi Főszabályzat kiadását követően a folyó szöveget már igyekeztek tagolni, vagyis optikailag az összetartozó egységeket paragrafusokkal, vagy számozással egymástól elkülöníteni. Ezen prezentációs technika alkalmazásával a felsorakoztatott adatok egybedolgozásával keletkezett információk könnyebben és gyorsabban áttekinthetővé váltak, a tartalmi elemek azonban továbbra is egy lineáris struktúra részei maradtak. Ezen időszak tematikus jelentéseinek sorában külön kiemelendő a Magyar Királyság fizikai erőforrásainak, úgy mint gyógy-, forrás- és ásványvizek feltérképezésére irányuló, először 1763-ban, majd 1768-69-ben elrendelt adatgyűjtés. A kérdőíveket tudományos kritériumok mentén fogalmazták meg, támaszkodva többek között a század első felében működő magyarországi vízvizsgálók (például Möller Károly Ottó, Hermann András) módszereire: a vizek földrajzi fekvésének meghatározásán túl vizsgálták feltörésük eredetét, a vizek ízét, szagát. A vizek vegyvizsgálatát pedig helyszíni és laboratóriumi körülmények között pontokba szedetett lépesekben, különböző reagensek alkalmazásával végezték el. Végül két főcím alatt, „A víz hatása”, és „A víz ususa” tárgyalták a gyógyításban történő alkalmazás lehetőségeit.89 Bár nem minden törvényhatóság küldte megjelentését, vagy sok esetben a feladatot csak részben, például a 89 MNL OL C 37 Lad. A. Fase. 34./1763,1768-69. A jelentésekből válogatást közöl Daday A.: Újabb kuriózumok i. m. 15—97. Az 1763 és 1769 között végzett, a tudományos megismerés szempontjából nézve is igen figyelemre méltó magyarországi gyógyvízvizsgálatokról 1. Szőkefalvy-Nagy
