Századok – 2016

2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon

856 KRÁSZ LILLA helyszíni és laboratóriumi kísérletek elhagyásával oldották meg, mégis a két adatgyűjtésnek köszönhetően a magyarországi orvosvizekről a Helytartóta­nács irattárában igen figyelemreméltó tudásanyag halmozódott fel, ami valójá­ban nem került további feldolgozásra és felhasználásra. Ezt mi sem bizonyítja job­ban, mint a bécsi orvosi fakultás szülészet, fiziológia és materia medica professzora, Heinrich Johann Nepomuk Crantz (1722-1797) 1777-ben a Monarchia gyógyvizei­ről Bécsben megjelent kötete, amiben némi rosszallással jegyzi meg, hogy bár Ma­gyarország igencsak bővelkedik orvosvizekben, ezeket azonban a magyar termé­szetvizsgálók csak kevéssé igyekeztek megismerni.90 A józsefi időszak fontos változásokat hozott nemcsak a jelentések admi­nisztratív kezelése tekintetében, hanem azok tartalmi és formai vonatkozásában is. A Helytartótanács ügyintézésének 1783. évi átszervezését követően előbb az eredetileg már 1780 decemberében elrendelt minősítési rendszer keretében91 az egészségügyi szolgáltatók személyére és munkavégzésére vonatkozó adat­gyűjtés tényleges gyakorlati megvalósítása indult el. Az 1783 és 1785 közötti időszakban jelentek meg az orvosi jelentések továbbra is inkább szokatlan ese­ményeket, egyedi eseteket tárgyaló narratív része mellett az ún. klasszifikáci­­ós listák, amelyek az egészségügyi ellátórendszerben működő sebészekről, bor­bélyokról és bábákról összegyűjtött adatoknak a korábban alkalmazott egysze­rű listáknál jóval komplexebb elvek nyomán kialakított rendszerezését tükrö­zik.92 Mivel a különböző rendű-rangú gyógyítók minősítési kötelezettségét elő­író, 1780 és 1785 között több ízben ismételten kiadott uralkodói rendeletek csak magát a feladatot jelölték meg, s nem tartalmaztak részletes instrukciókat a feladat végrehajtása szempontjából nélkülözhetetlen eljárásbeli, technikai kivi­telezést érintő kérdésekről, így az egyes törvényhatóságok physikus-orvosai meglehetősen változatos módon igyekeztek az összegyűjtött adatokat az egyéni­leg kialakított kategóriák szerint, kézzel megrajzolt táblázatokba rendezni. Az 1786. év újabb cezúrát jelentett az orvosi jelentés-írás gyakorlatában. A törvényhatóságok physicus-orvosai instrukciókkal ellátott, előre elkészített táblázat-mintákat kaptak, amit a narratív jelentéseikhez mellékletként csatol­niuk kellett. Ezen prezentációs technika bevezetésével az ügymenet gyorsab­bá, egyszerűbbé tételét, a racionális döntéshozatal feltételeinek megteremtését előtérbe helyező, az előző időszaknál jóval pragmatikusabb elemekből építkező jozefinus adminisztráció a folyó szöveg lényegi tartalmi egységeinek táblázatos Zoltán: Magyarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században. Orvostörténeti Közlemények (1962: 25. szám) 162-182. 90 Crantz munkájának célkitűzéseit, tudományos hasznosságát és hasznosíthatóságát, va­lamint munkamódszereit taglaló bevezető' részében egyetlen magyarországi gyógyvízvizsgálót sem említ, még az e tekintetben úttörő munkát végző, nagy érdemeket szerző Torkos Justus Jánost sem. Heinrich Johann Nepomuk Crantz: Gesundbrunnen der Oestereichischen Monarchie. Wien 1777. 1-11. 91 A rendelet szövegét a Magyar Udvari Kancellária magyarországi viszonyokra szabott adaptációjában 1. MNL OL A 39 Magyar kancelláriai levéltár, Magyar Királyi Kancellária regiszt­­ratúrája, Acta generalia, Nr. 6549/1780. 92 Az 1783 és 1785 közötti időszakból a Helytartótanácshoz beérkezett egészségügyi jelen­téseket, és a különböző csatolt listákat 1. MNL OL C 66 78-82. cs. 22. kf. (1—451. pag.)/1783-1784.; 85-86. cs. 1. kf. (1-301. pag.)/1785.

Next

/
Oldalképek
Tartalom