Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
842 KRÁSZ LILLA kozó, összesen kilenc pontban összegzésre került foglalkozási szabályzat tartalmazta mindazon hivatalos alkalmazásukra vonatkozó előfeltételek, viselkedési szabályok, kötelezettségek (sebészek, patikusok, bábák fölötti, oktatási és vizsgáztatási feladatokat magában foglaló szakmai felügyelet gyakorlása, évenkénti patikai vizitációk lefolytatása, jelentési kötelezettség, a physicus-orvosok inspekciós útjai során a napidíjak és útiköltségek elszámolását érintő' általános szabályok, preskripciók további ismeretszerzésre, folyamatos „önképzésre”) általános érvényű megfogalmazását, amelyek implementációja, konkrét „kivitelezésének” módja a következő' évtizedekben kiadott uralkodói és helytartótanácsi utasításokban került pontosításra.50 A nagyszombati egyetem orvosi fakultással történő' bővítését követően minden oktatási, vizsgáztatási, és általában minden, orvosi szakértelmet igényló' egészségügyi jelenség kezelésével kapcsolatos feladatot a Helytartótanács a fakultásnak közvetített. Ezzel párhuzamosan vált formálissá a rendszeres Egészségügyi Bizottság működése, majd 1776. évi megszüntetését követően 1783-ig, a II. József-féle ügyosztályi rendszer kialakításáig a Helytartótanács csak különleges esetekben, elsősorban járványok idején rendszerint egy kamarai tanácsosból és egy orvosból álló alkalmi bizottságokat küldött a helyszínre. A folyó ügyeket a fakultás professzorainak előzetes szakmai véleményét kikérve a Helytartótanács a teljes ülésen tárgyalta meg. II. József egyeduralkodásának időszakában lényegében folytatta az anyja által megkezdett, a Monarchia területi integrációját, az állami szféra erősítését, s általában a fizikai és humán eró'forrásoknak a korábbiakhoz képest hatékonyabb mobilizálását szolgáló, az életvilágok valamennyi területére, így az egészségügyi szervezetrendszer működésére is kiterjedő strukturális reformokat. A rendelkezésünkre álló források azt mutatják, hogy az egészségügyi reformok az 1780-as években egy második, az előző évtizedekhez képest inkább a konkrét tartalmi elemeket, a szakmaiságot, a hatékonyságot, a hasznosságot és hasznosíthatóságot az előtérbe helyező fázisba léptek. Ez jól nyomon követhető mind a Mária Terézia időszakában kialakított legiszlatív és intézményi alapstruktúra még hiányzó, vagy kidolgozatlan szerkezeti elemeinek pótlására és finomítására, mind a rendszer működtetésében kulcsszerepet játszó physicus-orvosok számszerű jelenlétének, elsődlegesen a minőséget képviselő szakmai súlyának erősítésére irányuló uralkodói törekvésekben. Fontos ugyannem indult meg az oktatás, ezért a latin nyelvű adaptációba bekerült egy előkészületben lévő uralkodói rendeletre történő' utalás, amelynek értelmében a nagyszombati orvoskar is megkapta az approbációs jogosítványt. Az 1771. április 22-én kiadott, május 6-án hatályba helyezett rendeletet 1. Linzbauer, F. X: Codex Sanitario i. m. II. 579-582. (az approbatio rendjét az orvosok, sebészek és bábák vonatkozásában a rendeletként kiadott orvoskari statutum 8. pontja szabályozza). 50 A Fó'szabályzat adaptációja során a lokális viszonyok figyelembe vételét jól illusztrálja, hogy Mária Terézia még 1770 áprilisában utasította Helytartótanácsot, hogy a foglalkozási szabályokat az adott helyhatóságban használatos nyelvekre fordítsa le. A gyakorlatban a Generale Normatívum törvényhatóságok szintjén történő végrehajtása során az történt, hogy rendszerint az adott lokalitás physicus-orvosa végezte el a fordítást valójában csak bábainstrukciók vonatkozásában, sokszor érdemlegesen átszerkesztve, tartalmilag egyszerűsítve az eredeti szöveget. Az egyes törvényhatóságok a Főszabályzat végrehajtásáról küldött jelentéseinek válogatott szövegkiadását 1. Balázs P.: Mária Terézia i. m. II. 419-425.
