Századok – 2016

2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon

830 KRASZ LILLA lülról lefelé építkező egészségügyi szervezetrendszer középső szintjén helyezkedtek el a Deputáció felállításával egyidejűleg az örökös tartományok­ban kialakított tartományi egészségügyi bizottságok (landesfürstliche Medizi­nal- und Sanitätskommission). Ezek a bizottságok, illeszkedve a centralizált általános államigazgatási struktúrához, a haugwitzi reformok keretében még 1749-ben létrehozott adott tartományi Képviselet és Kamara (Repräsentation und Kammer), majd ennek felszámolását követően 1763-tól az illetékes tarto­mányi Guberniumok minden egészségügyet érintő kérdésben szaktanácsadó, végrehajtó, ellenőrző, az alsóbb szintű gyógyítókat vizsgáztató, munkavégzé­süket legitimáló grémiumaiként működtek. Tagságuk is ennek megfelelően az adott középszintű igazgatási szerv tartományonként változó számú, többnyire két tanácsosából, valamint a szakmát képviselő egy vagy két physicus-orvosá­­ból állt. Az így kialakított rendszer legalsó szintjén helyezkedtek el a kerületek (Kreis) élén álló kerületi hivatalok (Kreisämter) physicus-orvosai (Kreisphysi­­ker/Kreisärzte). A Deputáció, a tartományi egészségügyi bizottságok és a kerü­leti physicus-orvosok alkotta háromszintű egészségügy-igazgatási rendszer mellett meghatározó pozíciót foglalt el a bécsi orvosi fakultás, amellyel a prob­lematikusnak mutatkozó szakmai-tudományos kérdésekben, az egészségügyi szolgáltatókkal kapcsolatos minőségbiztosítási ügyekben nem csak a Deputá­ció, hanem a hosszadalmas és meglehetősen körülményes hivatali út lerövidí­tése érdekében sok esetben az egészségügyi bizottságok physicus-orvosai is rendszerint közvetlenül leveleztek.17 Az örökös tartományok, és tágabban az egész Monarchia viszonylatában az Udvari Egészségügyi Deputáció jogalkotó munkájának két, hosszú távon is meghatározó fő műve az 1753-ban „Orvoslási Rendtartás a Cseh Királyság ré­szére” címmel (Haupt-Medizinalordnung für Böhmen, röviden Medizinalord­nung) összeállított rendelet18 és az 1770. évi Egészségügyi Főszabályzat (Gene­­ralsanitätsnormativum / Hauptsanitätsnormativ„)19 megalkotása volt. A két működő igazgatási, illetve oktatási intézmény képezte. A két csúcshivatal: az egészségügyi szol­gáltatók minőségbiztosításával foglalkozó Collegium Medicum, a járványügy ekért felelős Collegi­um Sanitatis, valamint a katonaorvosok, sebészek és bábák elméleti és gyakorlati képzését végző, 1723/24-ben létrehozott Collegium medico-chirurgicum. Ez azt is jelentette, hogy — eltérően a Habsburg modelltől — a hagyományos egyetemek (Odera-Frankfurt és Halle) működéséből min­den egészségügy-igazgatással kapcsolatos feladatkör kiiktatásra került. A rendszer kialakulásáról és működéséről a történész-genealógusként számon tartott, a berlini adminisztráció több csúcshi­vatalában is szolgálatot teljesítő Thomas Ph. von Hagen (1729-1797) nyújt történeti áttekintést: Thomas Philipp von Hagen: Nachricht von den Medicinal-Anstalten und medicinischen Collegiis in den preussischen Staaten. Halle 1786. 17 Az örökös tartományok adminisztratív struktúrájáról, annak működéséről és a kapcsoló­dó információk áramoltatásának hivatali útvonaláról Stájerország példáján keresztül 1. Wimmer, J.: Gesundheit i. m. 40—45. 18 A rendelet teljes szövegét 1. Johann Dionis John: Lexikon der k.k. Medizinalgeseze [sic!]. Mit einer Vorrede von E[rnst] Baidinger [...]. I-IV. Prag 1790-1791. II. 245-316. 19 Az 1770. január 2-án kiadott Egészségügyi Fó'szabályzat szövegét 1. Joseph Kropatschek: Sammlung aller k. k. Verordnungen und Gesetze vom Jahre 1740 bis 1780, die unter der Regie­rung des Kaisers Joseph des II. theils noch ganz bestehen, theils zum Theile abgeändert sind, als eine Hilfs- und Ergänzungsbuch zu dem Handbuche aller unter der Regierung des Kaisers Jo­sephs des II. für die k. k. Erbländer ergangenen Verordnungen und Gesetze in einer chronologi­schen Ordnung. I—VIII. Wien 1786—1787. VI. 3—112.

Next

/
Oldalképek
Tartalom