Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
ORVOSOK A HIVATAL SZOLGÁLATÁBAN 831 jogforrás minden további, az egészségügy egy-egy részterületét szabályozó kisebb horderejű uralkodói rendelet vagy utasítás zsinórmértékéül, viszonyítási alapjául is szolgált. Az egészségügyi szolgáltatások és szolgáltatók működésének szabályozására vonatkozó Medizinalordnung területi hatálya eredetileg csak „kísérleti jelleggel” Cseh- és Morvaországra terjedt ki, azonban még kibocsátásának évében az összes többi örökös tartományban is bevezetésre került. A rendelet egyértelműen van Swieten szellemi irányításával készült, aki mintának az 1725. évi porosz Orvoslási Ediktumot tekintette. Ezt jól mutatják az 1753. évi kodifikációba, valamint ennek figyelembe vételével, a birodalmi lépték szem eló'tt tartásával öszszeállított, a Habsburg Monarchia minden tartományára és országaira nézve érvényes 1770. évi Egészségügyi Fűszabályzatba a porosz orvoslási Ediktumból bekerült szövegszerű egyezések.20 A normatíva két fű részbűi áll: az elsű az általános egészségügyi ellátórendszer elemeit strukturálja, pontosan meghatározva az egyes egészségügyi szolgáltatók jogállását, feladatkörét, a második rész járványügyi szabályozást tartalmaz. A vonatkozó porosz kodifikációból történd átvételek mellett mind a foglalkozási szabályok, mind a járványügyi szabályok összeállítása esetében már kipróbált, a bécsi orvosi fakultás hatáskörében több évszázad alatt, mindig az adott körülményekhez és feltételrendszerhez igazodva, organikus fejlődés eredményeként kialakult modellek kerületek összegzésre, normatív megfogalmazásra. A különböző' rendű-rangú gyógyítók munkavégzésének vonatkozásában a célok és szándékok az 1753. évi Medizinalordnung és a 1770. évi Egészségügyi Fűszabályzat esetében alapvetően megegyeznek: az egészségügyi szolgáltatásokkal és szolgáltatókkal kapcsolatos államigazgatási természetű eljárások és intézményi keretek egységes szabályozásával a physicus-orvosok autoritásának legiszlatív és adminisztratív eszközökkel történő erősítése. A középpontban egyértelműen a többi „kézművesnek” minősített gyógyítói foglalkozás csoporttól elkülönülten, önálló entitásként kezelt, a kormányzati hatalom és a lokális érdekek, érdekszövetségek, valamint a tudományos és a gyakorlati medicina között mediátor szerepet betöltő, hivatali feladatok elvégzésével is felruházott physicus-orvosi pozíció mibenlétét részletező, a munkakör betöltésének előfeltétel-rendszerét és az államhatalom részéről elvárt kötelezettségek komplexumát pontosan körülíró instrukciók álltak. Minden más gyógyító hivatás gyakorlásához kapcsolódó tartalmi elem, a hivatalos és nem hivatalos kategóriák megkonstruálásával, a physicus-orvosok státuszához és kötelezettségeihez képest került meghatározásra. Az orvosi állások betöltésének előfeltétel-rendszere tekintetében már a Medizinalordnung-ban megjelenik az a kitétel, miszerint fizikátusi álláshelyet csakis azon katolikus vallást követő orvosdoktorok nyerhetnek el, akik diplomájukat valamely „belföldi” egyetemen szerezték meg. Míg az 1753. évi kodifikáció ebben a vonatkozásban csupán a prágai és bécsi orvosi fakultásokat ismerte el, addig az Egészségügyi Főszabályzatban jóval differenciáltabb, a bécsi orvosi fakultásnak az egész Monarchia területére kiterjedő autoritását erősítő 20 A szövegszerű egyezések pontos helymegjelölését 1. Lesky, E.: Österreichisches Gesundheitswesen i. m. 28.
