Századok – 2016
2016 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krász Lilla: Orvosok a hivatal szolgálatában a 18. századi Magyarországon
ORVOSOK A HIVATAL SZOLGÁLATÁBAN 823 pozitív célok megvalósítását hangsúlyozó, kormányzati gyakorlatként értelmezett Polizey egy folyamatos beavatkozással járó, korrigáló, motiváló szerepet jelölt ki az uralkodó számára, aki az egyéni és közboldogság, az általános biztonság, a humán és fizikai erőforrások az állam egésze számára célszerű és hasznos gyarapításának előmozdítására az élet minden területét — az oktatástól a közegészségügyön és szegényügyön keresztül a gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi tevékenységig — regulativ eszközökkel, szabályozó rendeletek sokaságával irányítja. Az uralkodói legitimáció alapjául szolgáló közjó minél szélesebb körű biztosítása a korábbi időszakokban soha nem tapasztalt méretű és szakterületek szerint differenciált bürokratikus szervezetrendszer kiépítését, adminisztratív gyakorlatok és specifikus írásmódok kidolgozását, az apparátust működtető' szakszerűen és célirányosan képzett szakemberek alkalmazását tett szükségessé. Olyan adminisztratív struktúrát és olyan személyi állományt, amely képes az életvilágok minden területére kiterjedően a lokális feltételekre és szükségletekre reflektálni, azokat megismerni, számba venni, felmérni, az idolén egyre növekvő' adat- és információmennyiséget kezelni, szűrni, értékelni, elosztani, archiválni, az uralkodói normatívákban megfogalmazott kormányzati stratégiát a hierarchikusan szervezó'dó' bürokratikus rendszer alsóbb szintjei felé meggyőzően közvetíteni és általában minden problémát észrevenni, számon tartani, korrigálni, s ha kell szankciókat foganatosítani. A hatalomgyakorlás és államszervezés eme formálódó új, leginkább a ’Verstaatlichung’ fogalommal körülírható modelljében a 18. század második felétől az etnikai, vallási, nyelvi, történeti és politikai hagyományok tekintetében sokszínű Habsburg Monarchia integrációjára irányuló törekvések részeként az egységesítés szándékával kibocsátott normatívákban és szerkezeti reformokban manifesztálódó bürokratizáció sikeresen kapcsolódott össze a szakemberképzést, a korszerű tudás elsajátítását szorgalmazó ’Verwissenschaftlichung’ programmal. A ’Verstaatlichung’, s ennek technikai eszközeként a normaalkotás, az egységesítés és a fegyelmezés gyakorlatait intézményesítő ’bürokratizáció’, valamint a hatalomnak a tudás és tudományok felé fordulását jelző ’Verwissenschaftlichung’ kategóriákkal aposztrofálható folyamatok közötti belső összefüggések konstitúciója jól megragadhatónak tűnik az állami egészségügyi/közegészségügyi szervezetrendszer Habsburg modelljében. A Habsburg kormányzati gyakorlatban bekövetkezett, a fentiekben körvonalazott léptékváltás részeként, egyik sikeres gyakorlóterepeként értelmezhetőek előbb a Monarchia központjában, Bécsben, majd a központtól távolabb eső részekben is bevezetésre került átfogó egészségügyi reformprogram legiszlatív, adminisztratív-strukturális, oktatási természetű intézkedései is. A reformok kezdeményezője, kidolgozója a holland származású orvos, Gerard van Swieten volt. A kormányzati politika, az oktatás, a nyomtatott kultúra és az egészségügy-igazgatás kialakítása területein kifejtett összetett tevékenysége az orvosi hivatás új éthoszát teremtette meg: azt a társadalmi, hatalmi stá-lob von Justi: Staatswirtschaft, oder Systematische Abhandlung aller ökonomischen und Cameralwissenschaften. I—II. Leipzig 17582.; Joseph von Sonnenfels: Grundsätze der Polizey, Handlung und Finanz: zu dem Leitfaden des politischen Studiums. I—II. Wien 1787.
