Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
778 SZILAGYI ADRIENN az 1826. augusztus 17-én ismét megküldött felírásban ellenben közölte, hogy bár a bécsi hitelezőket részben kielégítették, illetve az adósság némiképp csökkent, de a hazai hitelezők kifizetése épp ezért már nem történt meg. Sőt az adósság összességében növekedett, hiszen nemcsak a hitelezőknek nem törlesztett összegekről, kamatokról volt szó, hanem a perek költségét, az ágensek honoráriumát sem voltak képesek megfizetni. Épp ezért a jószágok egy részének eladási lehetősége miatt újra elrendelték a bírói zár alá vett jószágoknak és indusztriális jövedelmeknek az összeírását. Immár a harmadik, Békés megyében történő összeírást 1827. október 8-án közölték. A zárlat ügyintézője a családgyűlés előtt az 1824. és 1827. év közötti számadásokat, az 1828. esztendő remélhető jövedelmének és kiadásának jegyzékét, illetve a zárlat kezdetekor készített kimutatást ismertette, amelyek alapján az adósságok mennyiségének a növekedését mutatta ki. Jelentése szerint az egész jószág becsértékét olyannyira meghaladta ez az adósság, hogy az egész jószág eladása sem fedezné az adósságok teljes kifizetését. Továbbá megjegyezte, hogy a grófné jószága az általa felhalmozott adósságok kamatjainak részletekben történő kifizetésére elegendő lenne, ezért a vagyon rendezéséből származó veszteségektől eltekintve érdemes lenne a gróf és a grófné vagyonait szétválasztani. A jelentés után a Harruckern család legidősebb tagja a következő megfontolásokat tette mérlegelés tárgyává a családgyűlés előtt: miképp lehetne a bírói zár alá vett jószágoknak az eladását, idegen kézbe való kerülését meggátolni? Miképp lehet 25 886 forintnyi — egyrészt tőke (18 230 forint), másrészt hátralévő kamatok (7656 forint) — összegéről rendelkezni, amivel gróf Stockhammer Ferdinánd a Harruckern-örökösök irányába tartozik? Mindezek után gróf Stockhammer Herman, Karolina és Zsófia levelét olvasták fel, amelyben jószágaik fenntartásának érdekében tiltakozásukat fejezték ki Stockhammer Ferdinánd bírói zár alá vett jószágainak eladását, illetve zálogosítását illetően. A családgyűlés határozata végül a zárlat fenntartását szorgalmazta, továbbá Stockhammer Ferdinánd perbe idézését rendelte el a család irányába való adóssága miatt.28 Stockhammer tehát — a hitelezők és az ősi vagyon megtartása miatt — a csabai és öcsödi birtokrészeinek önkéntes bírói zár alá vételét már 1824-ben kérte,29 majd a megye 1828. szeptember 16-án tartott közgyűlésén bírói zár alá vette, végül október 10-én és november 10-én tartott közgyűlésén közrebocsátotta az erre vonatkozó legfelsőbb utasítást is.30 Stockhammer az önkéntes bí28 MNL OL P 418. A. I. Fase. E f. 189-198. 1828. március 27./1. Az első pontot követően felolvasták gróf Wenckheim Ferenc levelét az ügy kapcsán, aki szükségtelennek tartotta a Stockhammer-jószágok kiárusítását, így a családtagok általi zálogba vételt ajánlotta. 29 MNL OL P 418. A. I. Fase. M. f. 158-162. Stockhammer és hitvese — a bírói zár alá vétel miatt — javainak és adósságainak az összeírását az 1824. november 9-én tartott közgyűlésen mutatták be. 30 MNL BéML IV A. 1. a. 1709/1828., 1739/1828., 2148/1828. A megye újra felhívta Stockhammer figyelmét az 1723. évi 48-ik törvénycikk betartására, miszerint a zárlat alá eső jószágok jövedelméből mindenekelőtt az adósságok kamatait, illetve az ügyintéző honoráriumát szükséges kifizetni, tehát az adósságok rendezése és nem a jószágok eladása a cél.
