Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Vaderna Gábor: Menyegző a rendi költészetben a 19. század elején. Alexandra Pavlovna és József nádor, gróf Rhédey Lajos és Patay Zsuzsanna esküvőjének költészeti reprezentációja
MENYEGZŐ A RENDI KÖLTÉSZETBEN A 19. SZÁZAD ELEJÉN 761 Hogy zengje nyelvünk hármoniájja A’ mit mond a’ rósa virág szájjá. — Egy fehér hattyú hozzám bé toppant Látásain szívem mindjárt meg dobbant A’ Végzésé: hogy nálla maradók Mig a’ tó'bb rosákkal el harvadok. A versszak közepén —- ha jól értem — a rózsák átvették a szót a lengedező széltől, s végső soron a szél susogja el, hogy mit gondol a rózsa. A rózsa a hattyúnál marad (szerelem és a szerelem alanya találkoztak?), s teszi mindezt hervadásig (ez volna talán a „holtomiglan” megerősítése). A hattyú és a rózsa itt már férj és feleség, de hogy melyik melyik, az bizonytalan, hiszen mind a kettő hagyományosan női attribútum. Ezért is gyanakodhatunk, hogy Erőss már eleve azért alakította át Hyment nővé, hogy e bizonytalanságot mindvégig fenntarthassa - miként az anti-epithalamiumok hagyományában sem példátlan a nemek felcserélése. A következő két szakasz már az ünneplésé. Előbb a „karok” örvendeznek, mikor az ifjú pár (a hattyú és hátán a rózsa) megérkezik: Örüljünk hát a’ szép rósa virágszál A’ Hattyú szárnyain várod fele száll Hol az égő métsek ragyogása Lész örömünk ki magyarázása Mondják ezt a’ két Méltóságos párnak — Kik öszve tsatolva ezutánn járnak Hogy légyen nékik az Ur vezére — Ellyenek sókka hazánk diszére. S végül felhangzik a szerző kívánsága. Itt az is kiderül, hogy a hattyú volna Rhédey Lajos (hozzá a dicsőség kies mezeje társul), s a befogadott rózsa volna Patay Zsuzsanna (neki örömet kíván): Jár szép madár a’ ditsó'sség tetjénn, A’ ditsó'ség kies mezejénn, Soha a’ bú ne érje éltedet Ne járja irigység át szívedet Szép Rósa az öröm magasságónn ragadjon Élted virágja soha ne hervadjon Ezt óhajtya az egész föld koszté Egy Pap midőn, koszorút kötözte. Szoboszlai Pap István, aki tanulmányai végeztével feltehetően még mindig a debreceni református kollégiumban volt állásban, mielőtt 1815-ben Göttingába távozott volna, nyomtatva is kiadta költeményeit, valamint azok cenzori kézirata is fennmaradt (melyet Kiss Béla már idézett tanulmánya kö
