Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)
718 SOÓS LÁSZLÓ értekezleten elfogadott határozat szerint: „A párt a tervbe vett ideiglenes kormány alakítását célravezetőnek nem tartja, az előterjesztendő költségvetési és az ezt helyettesítő fölhatalmazási és az újonc-megajánlási törvényjavaslatok ellen sem szavazni nem fog, sem azok megszavazását késleltetni nem fogja. Az ezekkel kapcsolatban netán előterjesztendő javaslatokkal szemben azonban a párt cselekvési szabadságát teljes mértékben fenntartja.”50 Az ellenzék részéről sok támadás érte a kormányt azért is, hogy sok kitüntetést osztogat. Az előterjesztések nagy számát Tisza István így indokolta: „Ezek mind régen folyamatba tett olyan dolgok voltak, melyeket hosszabb időre felosztva, lassanként szerettem volna elintézni, de most már — tekintettel a politikai helyzetre — gyorsan le kellett mindent bonyolítanunk. Lemondásunk óta új ilyen ügyet nem kezdeményeztem [.,.].”51 A politikai válság megoldására tett sikertelen próbálkozások hatására — az udvarból érkező hírek szerint — a király a magyarok meghallgatását átmeneti időre felfüggesztette, mert az osztrák politikusok véleményét szándékozott kikérni arról az előterjesztésről, amelyet Andrássy Gyula a szövetkezett ellenzékkel folytatott tárgyalásai után készített. A közel egy hétig tartó csendet a magyar miniszterelnöknek az 1905. március 2-ára, Bécsbe szóló uralkodói meghívása szakította meg.52 A kihallgatást követően Tisza István az újságíróknak az alábbiakat nyilatkozta: „Hívattam a felséghez, hogy javaslatot tegyek a válság további kezelése tárgyában. Javaslatom tartalmáról nem közölhetek semmit, annyi azonban bizonyos, hogy a legközelebbi időben több politikai férfiú — pártkülönbség nélkül — fog meghívatni a felséghez.”53 Tisza István legnagyobb meglepetésére az általa előterjesztett névjegyzéket a király teljes egészében elfogadta, és kijelentette, hogy március 4-től kezdve sorra meghallgat tizenhat magyar politikust, az alábbiak szerint: a Függetlenségi Pártból: gróf Apponyi Albert, Thaly Kálmán, Justh Gyula és Tóth János; a Szabadelvű Pártból: gróf Csáky Albin, báró Dániel Ernő, Fáik Miksa, Hódossy Imre, Láng Lajos és gróf Zselénszky Róbert; a Néppártból: Rakovszky István és gróf Zichy Nándor; az Újpártból báró Bánffy Dezső; a disszidensek részéről Darányi Ignác; a pártonkívüliek közül ifj. gróf Zichy János és a horvát Tomasics Miklós.54 A meghívottak között képviselve volt minden párt, sőt minden politikai árnyalat, leegyszerűsítve kilenc ellenzéki és hét kormánypárti képviselő. A már korábban meghallgatott Széli Kálmán, Wekerle Sándor és Kossuth Ferenc nem kapott újabb meghívást. 60 Magyar Nemzet, 1905. február 25. A Szabadelvű Párt értekezlete. Az ellentéteket növelte, hogy a Szabadelvű Pártot megillető két parlamenti jegyzői helyre javasolt személyek közül egy főt (Szőts Pál) az ellenzéki koalíció nem fogadott el. 51 MREZSLT 44/a fond Tisza iratok 3. cs. 9. tétel 26/a. Tisza István levele Fejérváry Géza részére. 1905. február 28. Például az 1905. március 31-én tartott minisztertanácson 13 főispán felmentési és kitüntetési javaslatát támogatta a kormány. 1905. márc. 31./1. 52 MREZSLT 44/a fond Tisza iratok 21. cs. 44. tétel 8. Tisza István levele Hódossy Imre részére. 1905. február 28. „Ö Felségétől most vett távirat folytán Bécsbe kell utaznom. Rajta leszek, hogy pártkülönbség nélkül, lehetőleg számosán hívassanak audienciára.” 53 Egyetértés, 1905. március 2. Tisza Bécsbe ment. 54 Egyetértés, 1905. március 3. Tizenhat politikus a királynál.
