Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)
TISZA ISTVÁN AZ ÜGYVEZETŐ KORMÁNY ÉLÉN 719 A király kívánságára a kihallgatások sora 1905. március 4-én vette kezdetét. Ezen a szombati napon gróf Csáky Albin, a főrendiház és Justh Gyula, az országgyűlés elnöke, valamint Dániel Ernő járulhatott az uralkodó elé. A következő napon, március 5-én a hatvanhetes alapon állók közül Fáik Miksa, Bánffy Dezső és gróf Zichy Nándor, majd 7-én a Függetlenségi Párt két meghatározó alakja, gróf Apponyi Albert és Tóth János következett a kormánypárti Hódossy Imre kíséretében. Március 8-án ismét három, különböző pártállásü politikus, Darányi Ignác, Láng Lajos és Thaly Kálmán került sorra, a még várakozó politikusokat pedig a király március 9-én és 10-én fogadta. A kihallgatáson részt vevők lényegében a pártjaik által elfogadott politikai programot képviselték, de a nyilvánosság számára semmi érdemi információ nem szivárgott ki. Általános volt a vélemény, hogy a király az ellenzék belső ügyeiről is részletes információkkal rendelkezik, és semmi jelét nem adja annak, hogy bármiféle engedményt hajlandó lenne a magyaroknak megadni. A kihallgatások során napvilágot látott hírek hatására a politikai válság lehetséges megoldására Tisza István újabb feljegyzést készített a király részére,55 amelyben több javaslat is szerepelt, nevezetesen: a jelenlegi helyére az ellenzék összes pártját képviselő koalíciós kormány lépjen; ha a koalíció erre nem képes, akkor Andrássy Gyula a disszidens barátaival — esetleg a Néppárt bevonásával — alakítson kormányt. Amennyiben Andrássy a miniszterelnöki megbízatást nem vállalja, akkor egy pártokon kívül álló személyt kell erre a posztra kinevezni, „aki abban az esetben is, ha a képviselőház szembe helyezkedne bizonyos kérdésekben a koronával, akár a parlament nélkül is tovább intézi az ügyeket, amíg a népképviselettel való harmonikus együttműködés feltételei ismét adottak lesznek”. Tisza István végül arra kérte az uralkodót, hogy az 1903. évi katonai program megoldatlan kérdéseiben olyan álláspontot képviseljen, amely elősegíti a kibontakozást.56 A holtpontról való kimozdulás érdekében az uralkodó 1905. március 19-én Budapestre érkezett. A gyors megoldásban a király sem reménykedett, ezt sejtette, hogy az előző nap útnak indított udvari személyzet harmincöt kocsiból álló különvonattal érkezett a magyar fővárosba. A királlyal való találkozás előkészítése érdekében a kormány március 18-án minisztertanácsot tartott, az ellenzék vezetői pedig a beteg Kossuth Ferenc lakásán — az Eberhárdról felutazó Apponyi Albertet megvárva — tanácskozásra gyűltek össze. Apponyi megismertette annak a feliratnak a tartalmát, amelyet a Vezérlő Bizottság felkérésére dolgozott ki. A szerző a felirat első részében a politikai válság okait, a máso55 MREZSLT 44/a fond Tisza iratok 3. cs. 9. tétel 161-164. Tisza István feljegyzése Ferenc József császár részére. 1905. március 15. A fenti kérdések mellett a szerző a gazdasági problémákkal is foglalkozott. 56 A Szabadelvű Párt 1905. március 30-án tartott értekezletén Tisza István kijelentette: „Ó Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogainál fogva mindaz, ami a magyar hadseregnek, mint az egész hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére vonatkozik, az Ó Felsége által elintézendő ügyek közé tartozik. [...] Ennek a kérdésnek, mint küzdelmi és ütközési pontnak kiélesítése sokkal nagyobb hátrányokat okoz a nemzetnek, mint amennyi előnyökkel ennek a kérdésnek ilyen kierőszakolt módon való megoldása jár.” Magyar Nemzet, 1905. március 31. A Szabadelvű Párt állásfoglalása.
